Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Fried István: Régiók, nemzet(iség)ek a jövő Európájában
sem felejthető, hogy a nemzetiségi (kisebbségi) kérdés méltányos kezelésétől, egyáltalán centrum és periféria kapcsolatlehetőségeinek alaposabb újraértékelésétől még messze vagyunk. S miközben a különféle minősítő jelzőkkel ellátott globalizációs folyamatok befolyásolhatók ugyan, de nem tartóztathatók föl (a környezetvédelemben és a harmadik világ gazdasági, migrációs stb. problémáinak kezelésében feltehetőleg „globális" stratégiára van-volna szükség), ugyancsak igény volna arra, hogy egyfelől a nemzeti egoizmusról való lemondás, az önmérséklet az úgynevezett „nagyhatal- mak"-at is jellemezze, másfelől olyan nemzetstratégiák kidolgozása, amelyek a nemzeti, a regionális és az összeurópai tudat komplementaritásának esélyeit képesek volnának fölmérni, és ezzel igen szoros összefüggésben segítenének olyan metodológiák kidolgozásában, amelyek részint lehetővé tennék a „polifon mi" létesülését, részint a dialógusra kész személyiség- és nemzet-személyiség szintén a polifóniára nyitott kultúrájának elhelyezését mozdítaná elő egy hasonlóképpen polifon kontextusban. Hogy ennek a polifóniának jelentését világosabban érzékeljük, hasonlatképpen idézhető ide M. M. Bahtyin14 Dosztojevszkij-értelmezése: Bahtyin azt fejtegeti, hogy Dosztojevszkij regénynyelve többféleképpen is összetett és rétegzett. Egyrészt különféle szociolektu- sok összessége ez a nyelv, a köznapi, a teológiai, a népi, a régi stb. nyelv úgy találkozik a regényben, hogy a nyelvek megőrzik eredetük sajátosságait, de a többi, esetleg velük ellentétes történetű és irányultságú nyelvet (teológiai versus világi) nem szorítják a háttérbe, hanem a sokféleképpen szólás (szólhatás) regénynyelvvé formálódásának tanúsítványai. Másrészt a regény elbeszélője, aki nem feltétlenül azonos a szerzővel, olykor határozottan elkülönül a szerzőtől, nem omnipotens, az ő szólama csak az egyik szólam a regényben, a szereplőké hasonló jelentőségű. Innen a regény többszó- lamúságának, polifóniájának gondolata. Ehhez még annyit érdemes hozzátenni, hogy a regényszemléletet meghatározó felsőbb, uralkodó instancia hiányában a többfelől értékelhetőségnek jelentősége növekszik meg, a különféle nézőpontok más-más alkalomkor, más-más jelenetekben dominálhatnak, fenntartva az esélyt arra, hogy „dominanciájuk" időleges, mellettük, velük szemben, mögöttük más nézőpontok szerint is értelmezhetők az események. A hangoknak, a szólamoknak, a nézőpontoknak ez az összjátéka nem teszi lehetővé, hogy a regény egyetlen, bármily nemesnek tetsző tézis „nagyelbeszélése" legyen, ellenben arra mód nyílik, hogy a dialogikusan fölfogott eszme megnyilatkozzék.15 A regionális tudatban (újra így írom) hasonlóképpen különféle belátások, különféle nézőpontok keresik helyüket, adott esetben a nemzeti, a regionális és az európai; ám a nemzeti nézőpont eleve érdekek és olykor egymástól eltérő megfontolások mérlegelése, nemegyszer egyeztetése során alakulhat ki, tudva azt, hogy az érdekek legalább olyan összetettek, mint Dosztojevszkij regényének szólamai. Talán következik eddigi fejtegetéseimből, hogy (a kelet-közép-európai térségnél maradva) a nemzetiségek szólamát és az egyes államok szólamát egyértékűnek és egyérdekűnek vélem; egyrészt azért, mivel a nemzetiségek szólama (elismerten-tagadva, akarva-akaratlanul) belehangzik az államokéba; s a magam részéről azokkal tartok, akik Európa valódi értékét a sokféleség egységében, azaz a sokféleség értékként történő elismerésében jelölik meg, anélkül, hogy önmagában a sokféleséget minősíteném értékként. Másrészt azért, mivel inkább arról van (volna) szó, hogy az állam, a nemzet valójában „szövevény", létrejött, kialakult, az idők folyamán külső és belső erők kölcsönhatásának eredményeképpen módosult. Vagy miként az általam már több ízben idézett mexikói szerző, Carlos Fuentes Áttetsző tartomány című regényének íróhőse meggyőzően állítja, az eredetiség: alkotás, nem eredetinek születünk, hanem eredetivé leszünk.16 Továbbgondolva, a régió efféle típusú eredetiségek olyan konglomerátuma, amelyben ugyan egyetlen személyiség, nemzet-személyiség sem 112
