Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Fried István: Régiók, nemzet(iség)ek a jövő Európájában
kialakulása címet adta,6 és amikor Németh László egy lehetséges magyar történetírásról töprengett, akkor egy cseh-lengyel-magyar hármas egymást értelmező, együttes történelem megalkotását vélte időszerűnek.7 Hogy egész tágabb régiónkat érintő probléma-fölvetésemet még világosabbá tegyem, a ma tudományának képviselőiként Aleida és Jan Assmant idézem: „Ezt az etnocentrikus beállítottságot, a saját hagyomány különleges státusával kapcsolatos meggyőződést jellemzi az a feltevés is, mely szerint az időtálló kulturális horizont úgyszólván magától áll elő valamely nagy tradícióban, így tehát további magyarázatra nem szorul. Aki maga is benne áll valamely nagy tradícióban, az hajlik arra, hogy saját kulturális horizontját éppenséggel az emberiség általános történetének horizontjaként tapasztalja meg, és párhuzamok nagyvonalú elismerése ellenére a saját sorsot tételezi kötelező mértékként. Tehát nemcsak az örök jelenvalóságra utaló horizontba foglalt nagy hagyományok különleges esete csodálatra méltó, hanem az a vakság is, melynek következtében nem válik problematikussá ez a jelenség, melyet az értetlenség - úgy tűnik - éppúgy felismerhetetlenné tesz, mint a magától értetődőség, és amely csak kultúrákat átfogó összehasonlításban tárja föl különlegességét."8 A regionális tudat éppen a „kultúrákat átfogó összehasonlításban" mutatkozik érdekeltnek, és a „kulturális szomszédság" közreműködését igényelve segít felszínre hozni (legalábbis a tudományos kutatást és a szépirodalmat tekintve) a nemzetiségi kultúrákat, kezdve a nyelvjárásban született nyelvi műalkotásoktól a kettős és többkulturáltság létrejövését előmozdító szerveződésekig. Ez természetesen nem önmagától lehet valósággá, még csak nem is kizárólag az Európai Unióba való belépéstől függ létrejötte, hanem a hagyománytörténet újraértékelésétől, az érdekek újragondolásától. Mivel az autarchiás nemzetgazdaságok pazarló, célszerűtlen és a gyakorlatban kivihetetlen volta aligha vitatott ma már, ellenben a gazdasági társulások, a határokon átívelő, kölcsönös előnyökön alapuló szövetkezések gazdaságosnak, célszerűnek és a nemzeti érdekeket szolgálónak bizonyultak (jóval korábban például a „kishatár-forgalom" a határ mindkét oldalán élők hasznára és így az egész ország hasznára szolgált); ám míg mindenféle - leküzdendő - bizalmatlanság ellenére a gazdasági kapcsolatok erősödése előtt nincsen (jelentősebb) akadály, éppen a nemzetiségi kérdés általános megoldatlansága vet árnyékot a kulturális szomszédságra, s így gátja a regionális tudat szerveződésének is. Márai Sándor egy írásában érzékeli és érzékelteti az úgynevezett „kis népet" megosztó dilemmákat, s akár a modernitás, a nemzetállami törekvés kihívásaira adott feleletként, akár a globalizációnak nevezett trendek előretörésén érzett aggodalom jelzésének minősíthetjük Márai szavait. így ír 1960-ban: „A nemzeti és a nemzetfeletti, a hagyományokban erőforrást kereső és a hagyományaiban fejlődésellenes maradiságot gyanító két szemlélet ütközik kis és nagy népek magatartásában. (...) A kis nép, mint egyéniség, e veszélyek elől néha a nacionalizmusba menekül, néha létezése tudatának mélyebb térfogataiba. Ilyen térfogat az irodalom, a művészet.".9 Ebben a felfogásban több, egymással összefogható gondolat rejtezik: a XIX. század közepe óta fölerősödött „kihívásokra" modern és antimodem válaszok egyként megfogalmazhatók. Paradox helyzet: a nacionalizmus, amely a XIX. század második felében Magyarországon centrifugális erőként működött, éppen úgy a modernitásból fakad, illetőleg azt gondolja tovább, mint a szintén a XIX. századra időszerűsödő föderációs elképzelések (amelyek osztrák, cseh, magyar vagy éppen román változatai a közép-európai zóna átszerveződését célozták). A nacionalizmust lényegében az önelvű irodalom- és történetszemlélet látta el eszmei érveléssel, amely mi-re és fi-re egyszerűsítette le azt, ami jóval később „kulturális szomszédság" címen a nemzeti egoizmusokkal szemben, egy többszörös hovatartozás, ha úgy tetszik, egy regionális szemlélet népszerűsítésével jelezte a nacionalista elképzelések zsákutcás 110
