Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 2. szám - Kántor Lajos: A kapu (regényvázlat, I. rész)

Mért is adott a Teremtő érző szívet én nekem.

Meg szeretnék halni mindjárt, hogy többet

Ezen a czudar világon soha már ne szeressek.

Nem régen még boldog voltam s azt hittem,

Hogy menyország s paradicsom tisztán az én életem. Tudtam is talán szeretni, legalább azt gondolom,

Egyre csak azt hajtogattam, hogy én őtet imádom. Reménykedtem és gondoltam, hogy az aranyos szeret De most látom és tudom jól, hogy ő gyűlöl engemet. Aranynapjaim már elmúltak, álom volt csak az egész;

Mily boldog, ki ily álomban Tölti el az életét.

Nem szeretek mostan senkit s érezem,

Hogy azóta szabadabb is - nyugodtabb is életem.

„Fekete kenyér az élet" - azt mondják a poéták,

„A szerelem a vaj rajta" - Mindnyájan ezt állítják. Megadtam már ennek árát, ezentúl ám nem könnyen Fog én rajtam erőt venni ismét az a szerelemül

1894. május 9 én.

Úgy volt, nem írok több naplót, nincs miért - gondoltam. Két hónapig nem is írtam, magam sem tudom miért. Eltettem volt már naplómat a régi könyvek közé, de ma mégis megsajnáltam szegényt, hogy egyszerre ilyen mostoha gyermek lett belőle, szépen előszedtem, fellapoztam a legelső üres oldalt, hogy írjak, írjak olyat, a mit leírni talán nem is lehet. Le akarom írni a múlt hét történetét, inkább csak annak legérdekesebb részleteit, mint eseményeit életem legboldogabb hetének, az 1894 diki első májusi hétnek. Soká halasztottam, mert ma már 9 ke van, de nem tudtam magamat elhatározni. Végre mégis győzött a napló.

De már most végre elkezdem. A tavasz érkeztével meg kellett válnunk azoktól a sokat emlegetett kötőkéktől s bár mint szerettük is őket hajdan, kezdtük őket lassankint felejteni. Velük együtt elment minden kedvem a táncztól s mikor jött a majálisok ideje, erősen föltettem magamban, hogy többet nem tánczolok.

89