Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Kántor Lajos: A kapu (regényvázlat, I. rész)
Kántor Lajos A kapu Ház, utca, város (ország)- Ez itt Kolozsvár - mondta Bálint, még tavalyelőtt nyáron is, az ezüsthárs virágzásakor, amikor a Mikes Kelemen utca 15. számú ház kapujához értünk. Átvette tőle a megállapítást Bence, az öccse is, most pedig már a kishúguk, Bori szajkózza, amikor épp itthon (nálunk) vannak, akár tavasszal vagy télen, vakációban, óvodai elbocsátáson. A többéves kiigazítás Bálintnál kezd megfoganni, és iskoláskorba jutva alighanem Bence is felfogja már, hogy Kolozsvár a városhatártól nevezendő így - noha a tábla minden irányból csak „Cluj"-t, pontosabban „Cluj-Napocá"-t mutat. Ez utóbbi feldolgozását nem kezdtük el (vajon mi fel tudjuk-e dolgozni magunkban?), a vita tárgya unokáinkkal - akik Budapesten alakuló tudattal közelednek a nagyszülői házhoz, apjuk, no meg apai déd- és ükapjuk-anyjuk egykori lakhelyéhez -, egyszóval a tisztázandó a ház és a város azonosítása-megkülönböztetése. Van azért ebben valami szívmelegítő. Mármint a nemsokára centenáriumához érkező családi ház és Kolozsvár akaratlan összemosásában. Ok ugyan nem tudják, hogy a Mikes Kelemen 15. alatti emeletes épületet Reményik Sándor apjának felügyelete alatt húzták fel (RS - „az építész fia"), és föltételezhetően még Mikes Kelemenről sem tanultak (a második vagy már az első elemi osztályban, a pestlőrinci általános iskolában), ám az, hogy a kapun belül Kolozsvár él, remélem, igaz és pontos kijelentés. 2002. október 31. Halottak napján nem lesznek itt(hon) az unokák, hogy együtt mehessünk ki a Házsongárdba, a lutheránus temetői részbe, a fekete márványkővel megjelölt sírhoz, ahol leolvashatnák az apai-nagyapai ágon dédszüleik és az ükök (valamint a Hantos és Sólyom rokonok) nevét, megpróbálok hát most némi emlékeztetővel szolgálni - tulajdonképpen magamnak is. A lakás-, pince- és padlásrámolások alkalmával áldozatul esett régi iratok, levelezések sűrűjéből (pernyéjéből) szerencsére megmenekült egy és más, az anyai nagyanyám néhány pepita fedelű notesze, nagyapám (akit nem ismerhettem, mert mai életkoromnál fiatalabban, születésem előtt öt évvel, ebben a lakásban leszédült a székről, s elsőként költözött ki a Házsongárdba), szóval a számomra is ismeretlen nagyapa (ükapa) egykét iskolai feljegyzése, innen indult és fiatalon magasra, Teleki Pál közvetlen közelébe jutott nagybátyám első hatalomváltás előtti Kolozsvár-leírása (tizenöt éves korából) a magyar gyártmányú, vászonpapír fedelű „Gyakorlatok" füzetében; és a már hozzám közelebbi időből apám - Bálint, Bence, Bori dédapja - kézzel írott, részletező, Désről Budapesten és Krasznojarszkon át Kolozsvárra vezető önéletrajza. Ez mind a Mikes Kelemen 15. alatti Kolozsvár kincse, nekem biztosan az, többünk még elmondható, tehát élő emlékeiCsaládregény-vázlat 73
