Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 2. szám - Kántor Lajos: A kapu (regényvázlat, I. rész)

Kántor Lajos A kapu Ház, utca, város (ország)- Ez itt Kolozsvár - mondta Bálint, még tavalyelőtt nyáron is, az ezüsthárs virágzása­kor, amikor a Mikes Kelemen utca 15. számú ház kapujához értünk. Átvette tőle a meg­állapítást Bence, az öccse is, most pedig már a kishúguk, Bori szajkózza, amikor épp itt­hon (nálunk) vannak, akár tavasszal vagy télen, vakációban, óvodai elbocsátáson. A többéves kiigazítás Bálintnál kezd megfoganni, és iskoláskorba jutva alighanem Bence is felfogja már, hogy Kolozsvár a városhatártól nevezendő így - noha a tábla minden irány­ból csak „Cluj"-t, pontosabban „Cluj-Napocá"-t mutat. Ez utóbbi feldolgozását nem kezdtük el (vajon mi fel tudjuk-e dolgozni magunkban?), a vita tárgya unokáinkkal - akik Budapesten alakuló tudattal közelednek a nagyszülői házhoz, apjuk, no meg apai déd- és ükapjuk-anyjuk egykori lakhelyéhez -, egyszóval a tisztázandó a ház és a város azonosítása-megkülönböztetése. Van azért ebben valami szívmelegítő. Mármint a nem­sokára centenáriumához érkező családi ház és Kolozsvár akaratlan összemosásában. Ok ugyan nem tudják, hogy a Mikes Kelemen 15. alatti emeletes épületet Reményik Sándor apjának felügyelete alatt húzták fel (RS - „az építész fia"), és föltételezhetően még Mikes Kelemenről sem tanultak (a második vagy már az első elemi osztályban, a pestlőrinci ál­talános iskolában), ám az, hogy a kapun belül Kolozsvár él, remélem, igaz és pontos ki­jelentés. 2002. október 31. Halottak napján nem lesznek itt(hon) az unokák, hogy együtt mehessünk ki a Házsongárdba, a lutheránus temetői részbe, a fekete márványkővel megjelölt sírhoz, ahol leolvashatnák az apai-nagyapai ágon dédszüleik és az ükök (valamint a Hantos és Sólyom rokonok) nevét, megpróbálok hát most némi emlékeztetővel szolgálni - tulajdonképpen magamnak is. A lakás-, pince- és padlásrámolások alkalmával áldozatul esett régi iratok, levelezések sűrűjéből (pernyéjéből) szerencsére megmenekült egy és más, az anyai nagy­anyám néhány pepita fedelű notesze, nagyapám (akit nem ismerhettem, mert mai életko­romnál fiatalabban, születésem előtt öt évvel, ebben a lakásban leszédült a székről, s első­ként költözött ki a Házsongárdba), szóval a számomra is ismeretlen nagyapa (ükapa) egy­két iskolai feljegyzése, innen indult és fiatalon magasra, Teleki Pál közvetlen közelébe ju­tott nagybátyám első hatalomváltás előtti Kolozsvár-leírása (tizenöt éves korából) a ma­gyar gyártmányú, vászonpapír fedelű „Gyakorlatok" füzetében; és a már hozzám köze­lebbi időből apám - Bálint, Bence, Bori dédapja - kézzel írott, részletező, Désről Budapes­ten és Krasznojarszkon át Kolozsvárra vezető önéletrajza. Ez mind a Mikes Kelemen 15. alatti Kolozsvár kincse, nekem biztosan az, többünk még elmondható, tehát élő emlékei­Családregény-vázlat 73

Next

/
Thumbnails
Contents