Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 2. szám - Pomogáts Béla: Három felvonás a zsarnokságról

Szentimrei Jenő adott róla még a harmincas években (noha aligha tudnám igazolni, hogy Páskándi ismerte volna Szentirmai szövegét!). „Ha Dávid Ferenc ma élne - állapította meg az ugyancsak unitárius Szentimrei —, kisebb gondja is nagyobb lenne annál, hogy erejét felekezeti villogásokra forgácsolja szét. De éles szemét egy pillanatra se venné le az igazi ellenségről, aki az igazság keresésének útjába mesterséges akadályokat állít, és holt betűkkel kíván erőt venni a szellem győzhetetlen fellegvárain. Kísérjük csak figyelemmel Dávid Ferenc életének egymásra torlódó nagy háborúságait. Megtanulhatjuk tőle, hogy a legnehezebb helyzetekben se nyúlt a legkényelmesebb eszközökhöz, az erőszakhoz. Pedig nyúlhatott volna. Voltak évei, amikor valójában ő volt az úr Erdélyben, olyan befolyást tudott gyakorolni a fejedelem és a főemberek cselekedeteire. De neki az volt a legsúlyosabb fegyvere, hogy a puszta szellem erejével harcolt, s büszke öntudattal dobta messze magától az erőszaknak még a gondolatát is. A szelíd Jézus tanítványa volt ez a félelmetes bajvívó, aki a belátás, meggyőzés, megértetés harci eszközeinek használatában és az ebbeni állhatatosságban mutatta meg igazi nagyságát." (Idézi Kovács Lajos Emlékbeszéde a Dávid Ferenc 1579-1979 című kolozsvári 1979-es kiadványban.)

Valójában ezt a Dávid Ferencet: a lelkiismeret emberét keltette életre Páskándi Géza színpada. Maga a püspök így tesz vallomást a második felvonásban, midőn a besúgóvá züllött unitárius teológusnak próbálja magyarázni igazát: „Azok a kényelmetlen emberek, akiktől nem azt a választ kapják, amit ők szeretnének, azok a kényelmetlen emberek, akik nem adnak nyugalmat a lelkiismeretnek, akik mindig kérdeznek, még akkor is, amikor mindenki minden választ mindenre megadott már. Ezek sose ölnek, ezeket mindig megölik." És még korábban, a besúgóval ismerkedve és szándékait fürkészve, ilyen egyszerű szavakkal világítja meg egyházfői állhatatosságának lelki hátterét: „Meg akarom őrizni az unitárius híveket, egy vallást, egy egyházat. Nem akarom, hogy egy gondolat elpusztuljon, ennyi az egész."

Dávid Ferenc tiszta alakjával szemben egy egész zsarnoki rendszer áll, ezt a rendszert a színpadon négy szereplő képviseli. Az első személyesen nincs is jelen, csak bizalmi embereinek hivatkozásaiban: a katolikus Báthori Kristóf, Erdély vajdája, Báthori István fejedelem és később lengyel király bátyja, aki 1576-tól a lengyel trónra távozott testvérének megbízásából kormányozta a fejedelemséget. A második ennek udvari orvosa, az olasz származású unitárius Blandrata György, aki a püspök elveszejtésére irányuló terveket szövi, a harmadik az ugyancsak olasz Socino, akit unitárius hitéért végigüldöztek egész Európán, és most Blandrata (és a fejedelem) megbízásából beköltözik Dávid Ferenc otthonába, hogy annak besúgója legyen, végül a negyedik a primitív lelkületű cseléd: Mária, aki egyszerre ágyasa Dávid Ferencnek és Sociónak, és maga is besúgói feladatokat lát el az orvos megbízásából, neki nemcsak a püspökről, hanem az első számú besúgóról is jelentéseket kell adnia.

Ez a négy drámai szereplőből álló rendszer szinte a mindenkori zsarnokság és persze a romániai kommunista diktatúra hatalmi szerkezetének a modellje lehetne. A legfőbb vezető láthatatlan, őt csak utasításai képviselik, Blandrata mintegy a titkosrendőri szervezet irányítója és működtetője, Socino a magas intellektusú ügynök, aki hosszabb megfontolás után, mintegy „elvi alapon" vállalja a rábízott feladatot, Mária pedig az az egyszerű lélek, aki úgy érzi, ki van szolgáltatva az értelmileg magasan fölötte álló férfiaknak, és ezért a maga módján elégtételt vesz sérelmei miatt. Ez a, mondhatnám így: „titkosrendőri" konstrukció valószínűleg nem volt ismeretlen a kommunista diktatúrák körülményei között, s minden bizonnyal a személyes szabadságától megfosztott, és később is megfigyelt Páskándi Géza is találkozott vele. Személyes véleményem szerint éppen ennek a „titkosrendőri" rendszernek - a hétköznapi zsarnokságnak - az állandó nyomása következtében választotta a hetvenes évek közepén a Budapestre történő áttelepülést.

70