Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Pomogáts Béla: Három felvonás a zsarnokságról
emberi, társadalmi és erkölcsi összeütközéseinek színpadi megjelenítése során. Ezekben az összeütközésekben rendre az elnyomó hatalom és a saját személyes szuverenitását védelmező emberi személyiség került szembe egymással, és természetesen mindig és törvényszerűen az emberi individuumnak kellett a küzdelemben alulmaradnia. A hatalmi erőszak, a hatalmi manipuláció vagy megtörte a személyiség ellenállását, vagy ha megtörni nem tudta, elpusztította azt. Ennek a jelenkori (és erdélyi, romániai) konfliktusnak a bemutatása talált igen használható történelmi példatárra, analógiára vagy éppen metaforára a hitújítás korának erdélyi történelmi eseményei között. „A reformáció idejét - fejtette ki Páskándi a Péchi Simonról írott És Rosta órája üt című drámájának Bevezetőjében - a magam számára - már az ötvenes, majd tüzetesebben a hatvanas években felfedeztem. Azért tartottam fontosnak, mert némileg rezisztens - tartós - modellt kínált az egy hiten, egy eszmén belüli megütközésekre, az eszmék és dogmák - korunkra is jellemző - visszatapogatódzása- ira az ősformák iránt. Másfelől: e kor nyilvánvalóan vetette fel a szellemújítás korlátáit. Harmadsorban: ez a történelmi időszak (reformáció) tele volt megvádoltatásokkal, egyenes és kancsal pörökkel. Negyedszer: a besúgás mechanizmusa, a feljelentések, az akkori manipulációk nem egy esetben hasonlítottak a személyi kultusz, a dogmatizmus idejére. Ötödször: a magyarság mint főként anyanyelviség és történelemtudat, méltóságérzet kérdése úgyszólván először vetődik fel történelmünkben (legalábbis ilyen élesen és széles körben). Hatodszor: a XVII. század, a forrongás utáni intézményesülés, megszilárdulás roppant tanulságos makettjét kínálta. Hetedszer: felvetődik a tolerancia (türelmesség), a szólás-gyülekezés-gondolat-lelkiismeret- és vallásszabadság, a szellemi szuverenitás kérdése, valamint a fejedelmi hatalom viszonya. Nyolcadszor: ahogy egykor a sorsválasztó Tamásiról is írtam — ilyen helyzetekben az emberi egyének, típusok sorsválasztása, létdöntései sokkal élesebb fénybe kerültek. Kilencedszer: világosan kiderül e korokból, hogy a türelmesség milyen mértékben kegyszerű és mennyire elvi - még az egyházon belül is. Tizedszer: ezek az idők megmutatják, a fejedelem miként »zsákmányolja« és sajátítja ki a maga céljaira istent, vagyis az eszmét, a hitet, s mit tesznek ez ellen az írástudók, értelmiségiek." A hitújítás korát idéző erdélyi drámák, ahogy az író maga nevezte őket: „püspökdrámák", mindig a hivatalos ideológiától eltérő, és így a fennálló hatalommal szembekerülő hitújítók és gondolkodók sorsában mutatták fel a szabadság és az emberi értelem eszményét képviselő történelmi személyiségek (mindig értelmiségiek) tragikus végzetét. A Vendégség hőse Dávid Ferenc, az unitárius egyház megalapítója, a Tornyot választok című drámáé a racionalista Apáczai, az És Rosta órája üté pedig a szombatos Péchi Simon. Mind a hárman idegenként vannak jelen saját korukban, minthogy a lelkiismereti szabadság, a kritikai gondolkodás és az emberi szuverenitás még idegenek a 16-17. századi Erdély hatalmi viszonyaitól és mentalitásától. Jóllehet, miként azt a tordai országgyűlések határozatai mutatják, a 16. század vallásháborúktól gyötört Európájában talán a kicsiny és minden oldalról veszélyeztetett erdélyi fejedelemség jutott el legmesszebbre a humanista értelmiségiek által szorgalmazott vallási tolerancia elfogadásában és érvényesítésében. Azoknak a humanista értelmiségieknek az osztályrésze, akiknek gondolkodása már a polgári öntudatot és mentalitást előlegezte, mégis többnyire az idegenség (és végül az elbukás) lett. Éppen ebből az idegenségből ered mind tragikus bukásuk, mind fel- magasztosulásuk: tulajdonságaik valójában azokhoz a, mondhatom így: „polgári" értékelvekhez igazodnak, amelyek egyformán idegenek voltak mind a hitújítás korának fejedelmi Erdélyében, mind Páskándi Géza korának Romániájában és Közép-Európájában. De lássuk végre közelebbről a Dávid Ferenc emlékének szentelt történelmi tragédiát. A Vendégség, az író datálása értelmében, 1968-1969-ben készült, 1971-ben a budapesti 68
