Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 2. szám - Ittzés Mihály: Egy zeneköltő az ezredfordulón

képvisel a műfajban." A kortárs hangszeres zenéből sikeresen adaptált elemek, effektusok, szerkesztésmódok rendkívüli igényeket támasztanak a kórus elé. A későbbi, letisztultabb - értsd: leegyszerűsödött eszköztárú, több hagyományos, konszonáns elemet használó - kórusművek érthető módon, de sajnálatosan szorították ki az énekkarok élő repertoárjából. Ennek a varázslatos természet-költészetnek még számos műben lelhetjük fel közvetlen vagy közvetett folytatását. így például az írországi Cork 1982-es nemzetközi fesztiváljára, felkérésre írt hat angol nyelvű női karban, melyekhez az ihletet Carl Sandburg verseiből merítette a zeneszerző.

Nagy eredménye volt szerzőnknek a hetvenes években, hogy ráérzett Nagy László ősi elemekből táplálkozó modern költészetére. Szebbnél szebb kórusművek kerültek ki műhelyéből: a két varázslatos „tűz-vers": Tűz, te gyönyörű (vegyes kar, 1971) és Tüzci- terák (női kar, 1973, az 1974-es debreceni Bartók Béla Kórusverseny felkérésére). A Három nőikar (1974) közül különösen a szoprán szóló madárénekével ékes Ó, havas erdő némasága természet-mágiája vált még az élvonalbeli gyermekkarok körében is népszerűvé. A Nagy László-megzenésítések közül is kiemelkedik koncentráltságával, mély értelmű kozmikus költészetével a Csodafiú-szarvas balladisztikus látomása (1979). Nemcsak a költészet, de a zene szempontjából is a legmélyebb hagyomány újraértékelése e mű. Itt érik be a zenei nyelvhasználatnak az a technikája, amelyet a gyermekkarokkal kapcsolatban már említettünk. S itt már tetten érhető a tonális biztonságnak és a hangnemek szabad használatának az az újfajta értelmezése, egyensúlya, amely a későbbi nagyszabású népi szövegű kórusokat is jellemzi. A zeneszerző maga meglepő, egymásnak látszólag ellentmondó fogalmakkal határozta meg ezt a kompozíciós elvet: „egyszerre jellemzi a tonális biztonság és a hangnemi bizonytalanság ezeket a műveket". Ez utóbbi azért, mert a központi viszonyítási alaptól valamilyen rend szerint (például azonos hangközsíkokban), de a legváratlanabbul és a legtávolabbra mozdulhatnak el a dallammotívumok.

A Kocsár-kórusok szövegszerzői között nem feledkezhetünk meg Kányádi Sándorról sem. Az ő ízes-míves, népköltészet gyökerű erdélyi és egyetemesen magyar versei vagy tíz kartétel komponálására ihlették. Különösen a Téli alkony című háromtételes ciklus (1993) záró életképe, a derűs-ritmikus Jó szánút, jó fejsze lett közkedvelt a gyermekkarok körében.

Költői szövegek megzenésítéséről szólva nem hagyhatjuk említetlenül: 2004. január 22-én, a Magyar Kultúra Napja kecskeméti ünnepén, Kocsár Miklós szerzői estjén új kórusműve csendült fel Kecskeméten, mely Kölcsey Ferenc veretes szavain alapul.

A zeneszerző személyes beszámolójából tudhatjuk, hogy nem sokkal az archaikus népi imádságok Hegyet hágék, lőtőt lépék című kötetének 1976-os első megjelenése táján egy balatoni nyaralás alkalmával megkérte Erdélyi Zsuzsanna és figyelmébe ajánlotta a gyűjteményét lehetne ezekből valamit kórusra csinálni... Az első kísérletek vázlatban maradtak: az imádság-kórusok helyett előbb, a határidő szorításában, a Csodafiú-szarvas született meg az 1980-as debreceni kórusversenyre. Nyilvánvaló, az archaikus prózaszövegek zenei kívánalmainak és lehetőségeinek - dallami és ritmikai megoldásainak - megtalálása jelentette a hosszabb érlelődést kívánó „zeneszerzéstechnikai" problémát. Egy újabb alkalom, 1985-ben érdekes módon egy finnországi felkérés adott lökést ahhoz, hogy a hat imádság-kórus közül az énekkarok körében talán legnépszerűbb, a Mégis mondom Damionl megszülessen. Aligha lehet kétséges, hogy Kocsár Miklósnak ezek a darabjai a magyar kórusirodalom utóbbi évtizedeinek csúcsteljesítményei közé tartoznak kiérlelt egyéni zenei világukkal, az újnak és a nagyon réginek ötvözésével. A babonákon és a naiv mély hiten alapuló régies szövegek közül a Keresztvetés címen kórussá formált tétel 1993 tavaszán a Kecskeméti Pedagógus Énekkarnak szóló ajánlással készült. Ennek végén is megszólal a fennkölt Ámen-záradék.

63