Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 2. szám - Tódor János: Gettó–Magyarország

Történik ez akkor, amikor Mohácson a kormányváltás óta 2 százalékkal nőtt a munkanélküliség, szociális célokra viszont egy fillérrel sem jut több, mint eddig. Azaz nagyjából 200 millióból (ebből 70 milliót a városnak kell saját költségvetéséből kiköhögnie) kellene megoldani a város szegényeinek, köztük az ezernél is több cigány rendszeres segélyezését.

Kovács István lungo dromos főmufti („a negyedik ember vagyok a szervezetben"), de nem elsősorban ezért kedveltem meg. Inkább, mert módom volt tesztelni, hogy még teljesen nem szakadt el a tömegektől, vagyis azoktól a testvéreitől, akiknek érdekében a Nagycsaládosok Egyesületéből kinőve létrehozta 1994-ben a város cigány kisebbségi ön- kormányzatot. A mohácsi kisebbségek házát is ő gründolta holland pénzből, most a németekkel és a horvátokkal osztoznak rajta. Kovács elnök úr legnagyobb szívfájdalma, hogy a várostól kapott évi 650 ezer forintos működési támogatás hideg vízre, akarom mondani a telefonszámla kifizetésére is kevés. Az irodában, ami egyben a Lungo Drom megyei központja is, dolgozó csinos képviselőnők, Balogh Katalin és Sallainé Balogh Mária fizetésének kilencven százalékát a munkaügyi központ szerencsére átvállalta, Kovács úr pedig nem vesz föl tiszteletdíjat szolgálataiért. Amíg szervezete uralta az ÖCO-t, és elnökségi tag volt, neki is járt onnan havi apanázs.

A polgármestert - Kovács István jelenlétében - kérdőre vonom a működési támogatás ügyében, de nem jutunk egyről kettőre. A mohácsi cigány vezető szembesíti Szekó Józsefet azzal a ténnyel, hogy a fele lélekszámú Szigetváron közel hárommilliót kap a roma önkormányzat, de a polgármester nem tesz a jövőre nézve könnyelmű (értsd: több lóvét kilátásba helyező) ígéretet. Az ember pedig azt gondolná, hogy két fidészes közéleti szereplő nagyobb megértést tanúsít a másik gondjai iránt. Szekó polgármester azonban, aki már a második ciklusban áll párttársaival meggyőző többséget alkotva a város élén, ennél jóval rutinosabb.

Mert, hogy el ne felejtsem, Kovács István nem forgatott köpönyeget a vereség után, továbbra is elkötelezett a Lungo Drom („Az utolsó leszek, aki elhagyja a Flórit!"), illetve a Fidesz iránt. (Vajon a Lungo Drom miért nem nyúl jobban a zsebébe a mohácsi elvtársakat támogatandó? - vetném fel, persze csak magamban, kellő tisztelettel.) Példamutató hűsége legutóbbi bizonyságaként mutatja a Kövér László választmányi elnöknek írt, május 14-én kelt levelet, amelyben Gál József Baranya Megyei Lungo Drom elnök társaságában felajánlják szolgálataikat: „... a Fidesz Magyar Polgári Párt átalakulásában aktívan részt szeretnénk venni. A Magyarországon élő cigánysággal, akik a jobboldali polgári értékrendet valljuk, létre szeretnénk hozni a Fidesz Magyar Polgári Párton belül az országos roma tagozatot. A tagozat célja, hogy lehetőséget adjon mindert olyan roma testvérünknek, akik a jobboldali polgári értékeket magáénak vallja. Ne csak a választás idején támogassák a Fidesz Magyar Polgári Pártot, hanem a Fidesz Magyar Polgári Párt értékeinek mentén értékes néppárt tagjaivá tudjanak válni (...) Erre azért van szükség, mert rengeteg roma testvérünk bizonytalanságban él és politikailag tájékozatlan. Szilárd meggyőződésünk, hogy a magyarországi cigányság nem kíván egy olyan szocialista pártot követni, amely az elmúlt történelem folyamán elkövetett vétkeiről (sic!) nem tud elszámolni. Mindez Ön előtt is ismeretes, ezen párt jelenleg is úgy kíván foglalkozni velünk, mint egy kiskorú gyógypedagógiás gyermekkel..."

Kovács István jó kedélyű, egészséges lelkületű, köztiszteletnek örvendő közéleti ember, aki nem győz kiintegetve köszöngetni kék Peugeot-jából, amikor a városban furikázunk. Mindenki jó barátja, ismerőse a mohácsi Halászcsárda egykori pincérének. Ezért aztán nem is tükröződik arcán az identitásválság. Én lepődöm meg a legjobban, amikor elárulja, hogy ő a választásokig bizony az MSZP tagja volt. A városi önkormányzat szocialista frakcióvezetője azonban szerinte olyan „cigányozást" engedett meg magának, amit ő már nem tűrhetett. Azóta vallja magáénak a jobboldali polgári értékrendet.

53