Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Tódor János: Gettó–Magyarország
családonként 50-100 ezer forintnyi vízdíj tartozást halmoztak föl. A legválságosabb helyzetben azok a Kanadából hazatért családok vannak, akik kitelepülésükkor eladták a házukat, és ezáltal földönfutóvá váltak. Közülük egyesek elkeseredésükben az öngyilkosság gondolatáig jutottak, ha nem lesz hol lakni, hangoztatják, a gyerekekkel a Dunának mennek. A Cigánygát sem állhatja útjukat. Mohács Város Önkormányzata márciusban pályázta meg a hátrányos helyzetű, tartós munkanélküli - elsősorban cigány származású - lakosság foglalkoztatását, megélhetését, életkörülményeinek javítását szolgáló közmunkaprogramot. „A városban nagy hangsúlyt fektetnek a munkanélküliség és az ebből fakadó szociális feszültségek kezelésére. Az önkormányzatnál évek óta folyik a közcélú és közhasznú foglalkoztatás, amely elsősorban a roma származású munkanélküliek és segélyezettek megélhetését segíti" - olvasom a közmunkaprogram értékelőlapjáról. „Az önkormányzat már három alkalommal szervezett közmunkaprogramot, s mind ez ideig nagyon kedvező tapasztalatai voltak. A jelenlegi program során kiemelt szegélyes utak, a kerékpárút, az utak menti árkok karbantartása, intézményekben történő felújítási munkálatok, lakókörnyezeti zöldterületek kialakítása, ápolása a fő célkitűzés." A programban 50 regisztrált munkanélkülit szerettek volna foglalkoztatni nyolc hónapon át, akik közül 24-en részesülnek rendszeres szociális segélyben. Ehhez a minisztériumtól közel 23 millió forintot igényeltek, 1 millió 375 ezer forint saját forrást biztosítva. A tervezett foglalkoztatottak negyven százaléka lett volna nő, és több mint hatvan százaléka 45 év alatti. Az önkormányzat az alábbiakkal indokolta a program szükségességét: „A munkanélküliek, szociális ellátást igénybe vevők nagy része cigány származású. Az alacsony iskolai végzettség miatt nehezen találnak munkát, alacsony a családokban az egy főre jutó jövedelem (...) A foglalkoztatás hozzájárul a közbiztonság javulásához, a munkába járók felelősségtudatának felerősödéséhez, valamint nő a munkanélküliek munkapiacra való visszakerülésének lehetősége. A pályázat célja az önkormányzat közfeladatainak ellátása, a lakosság életkörülményeinek és társadalmi helyzetének javítása, a munkanélküliség csökkentése, valamint a cigányság nehéz helyzetének javítása." A városi önkormányzat együttműködő partnerei között szerepelt dokumentáltan a helyi Cigány Kisebbségi Önkormányzat. A pályázat kiírása szerint a 20 pontot el nem ért pályázatot szakmailag elutasítódnak kell minősíteni. A mohácsi önkormányzat pályázata ennek több mint kétszeresét, azaz 48 pontot ért el, és azt ennek megfelelően támogatásra javasolta az értékelését végző Gazdálkodási és Tudományos Társaságok Szövetsége. A március 18-án kelt értékelőlapot Varga Andrea írta alá. De hiába felelt meg mindenben a pályázat az előírtaknak, a minisztérium döntéshozóinak ez mégsem volt elég. Éppen a mohácsi polgármesterrel beszélgetünk, amikor a Cigány Kisebbségi Önkormányzat vezetője, Kovács István váratlanul közli, hogy neki sikerült megszerezni a fent idézett dokumentumot, amiből fehéren-feketén kiderül, hogy „odafönt" elszabotálták a mohácsiak sikeres közmunkapályázatát. Szekó József polgármester arcára kiül a megdöbbenés, amikor a cigány önkormányzat elnöke kezébe adja a papírokat. Csak félig sikerül visszanyelnie egy nyomdafestéket nehezen tűrő káromkodást. Valaki vagy valakik nagyon átverték a mohácsiakat. No meg a munkára váró cigányokat. Azoknak, akiknek a szakadozó szociális háló foltozgatása lenne (hangsúlyozandó: az adófizetők, vagyis mindannyiunk pénzéből, nem szívességből!) a nyilván jól megfizetett feladatuk, még a közmunkából származó sovány kolduspénzt is elcsalják azoktól, akiket az a jogszabályok szerint megilletne. Közben pedig nemcsak háztartási szinten, de a felsőbb politika kifinomult szféráiban is megy a szoftrasszista duma: a cigányok nem akarnak dolgozni. Agyarország a többségi agyaroké! Az agyaroknak pedig köztudomásúan Mohács kell! Persze lehetőleg cigányok nélkül. 52
