Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Tódor János: Gettó–Magyarország
meket és napközit építenek, kőhajításnyira a régi iskolától. Oda éppen betont hoz egy gépkocsi. Vagy fél tucat férfi dolgozik ott is. Budai Péter azt mondja, hogy augusztus 16- án átadják az óvodát. - Mi, az új önkormányzat ezekről a pénzekről nem sokat tudunk. Ezt a PHARE-dolgot még a régi polgármester intézte. Egy kisharsányi vállalkozó, Hajdú Attila cége kapta a munkát. Hogy volt-e versenytárgyalás, azt nem tudom. Nekünk nem volt semmi beleszólásunk. Mindenesetre az azért érdekes, hogy ennyi pénz van az építkezésre, közben meg bontásból származó téglákból fogják fölhúzni a falakat... Ám a talányos megbízás, no meg „téglaügy" taglalását hirtelen félbeszakítja az iskola udvarára kirajzó gyerekek lármája. Mindegyikük azt szeretné, hogy kizárólag róla készüljön felvétel. Valóságos közelharc alakul ki a fényképezőgép körül.- Bácsi, engem is, engem is fényképezzen le! - jelentkezik jobb karját magasra nyújtva, a másikkal a többieket az útból eltaszigálva egy vékony, rövid barna hajú, csillogó fekete szemű, hét év körüli kislány. A bőség zavara: megannyi szép arcú, vidáman csivitelő kisiskolás. Az alsó tagozat első három osztályából. Ugyanis a faluban csak a harmadik osztályig tanulnak a gyerekek, negyediktől nyolcadikig a szomszéd községben, Egyházasharasztin folyik az oktatás, ahova iskolabusz viszi a nebulókat. A „nagyok" reggel hétkor indulnak, délután egykor érnek haza. Klementné, Erzsiké próbálja kordában tartani a bennünket is majdnem elsodró nyüzsgést. A 67 éves tanító néni, aki tíz éve Máriagyűdről jár át a beás faluba, pedagógiai szempontból a „jó torokra" esküszik, de most, látva a fényképezőgép hatását a gyerekseregre, meg sem próbálja kiengedni a hangját. Délelőtt, illetve délután három-három pedagógus okítja a csemetéket, hetente kétszer jön egy „romános" kollegina. (Meg néha, előzetes bejelentés nélkül a szociográfus.)- Hogy mi szeretnék lenni? Az a jövő titka! - vágja ki nem túl magvas kérdésemre öntudatos komolysággal egy alsószentmártoni mini Harry Potter, az egyik legjobb tanuló, Hegyes Gábriel, és ezzel a maga részéről befejezettnek is tekinti az interjút. Egyébiránt a községben két óvoda is működik: a Pécsi Egyházmegye által alapított és működtetett, Szent Mártonról elnevezett a népszerűbb, oda 70, míg az önkormányzatiba mindössze 20 gyereket írattak a szülők. Mindkét intézmény ingyenes, az étkezésért sem kell fizetni. Az egyházi ingatlanok visszaigénylése tette lehetővé 1997. szeptember 1-jétől a Szent Márton Óvoda létrehozását, ahol a tizenegy ott dolgozó asszony és lány közül tíz cigány származású, így a vezető óvónő, Jovánovics Ágnes is.- Én jobban szeretem, ha cigánynak, és nem romának neveznek bennünket. A beás nyelvben ugyanis ez a legszebb szó: embert jelent - mondja a cigány és a roma kifejezések közti vacillálásomat hallva Jovánovics Ágnes. Ágnes a község első főiskolát végzett értelmiségije. Nem mindennapi akaraterővel élelmiszer-eladóból küzdötte fel magát diplomás óvónővé. Példája nyomán jelenleg két kolléganője tanul az óvónőképzőben.- Jó a kapcsolatunk az önkormányzati óvodával, de mi más módszerekkel közelítünk a gyerekekhez. Én a saját tapasztalataimból indultam ki: az iskolában gyakran előfordult, hogy értettem, amit a tanár kérdezett tőlem, de nem tudtam válaszolni, mert nem jutott eszembe a megfelelő szó magyarul. Éppen ezért, hogy ezeknek a gyerekeknek már ne kelljen ilyesmi miatt megszégyenülniük, az óvoda kétnyelvű, olyanok vagyunk, mint az a bizonyos egyszeri ember, aki „mindent kétszer mond, mindent kétszer mond". A meséket, mondókákat, énekeket beás és magyar nyelven is megtanulják a gyerekek. A Szent Márton Óvoda „alapkoncepciója" a nyitottság: a szülők bármikor bejöhetnek, részt vehetnek a foglalkozásokon. Szívesen látnak „idegeneket" is. - Mi egyfajta híd vagyunk a külvilág felé, sokan látogatnak el hozzánk. A kaposvári óvónőképzősök gyakran jönnek gyakorlatra, legtöbbjük nálunk lát először cigány gyereket közelről. Novem48
