Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Tódor János: Gettó–Magyarország
bér 11-én, Márton-napon, ami a búcsú napja is egyben, híres emberek is tiszteletüket teszik nálunk. Járt már itt a kanadai nagykövet, jó néhány államtitkár, legutóbb például Hende Csaba. A gyerekek azóta is emlegetik a „titkár bácsit", aki csokit hozott nekik. A templom mellé épült katolikus plébánia előtt öten-hatan ácsorognak. Budai Péter a lelkészhez már nem kísér el. - Nem vagyunk annyira jóban - feszeng, amikor kérdezem, miért nem jön velem. - A pap inkább a korábbi polgármesterrel értette meg magát... - teszi hozzá. A cigányok pécsi egyházmegyei lelkipásztora (ez áll a névjegykártyáján), Lankó József karizmatikus személyiség benyomását kelti. Hatalmas, „mackós" termet, hosszú, ősz haj, bozontos szakáll, ahogy az ember gyereke a népmesehős Fanyűvőt elképzeli. Kivált a kézfogás után támad ilyesféle benyomásom. Nem csoda - mondom magamban -, hogy a falu apraja-nagyja hívő katolikus; Istennek is könnyebb a dolga ott, ahol ilyen karakteres figura képviseli az érdekeit. A 48 éves római katolikus lelkész Alsószentmárton mellett még öt ormánsági faluban látja el rendszeresen a szolgálatot. - Ahhoz, hogy le tudjuk küzdeni előítéleteinket, előbb meg kell ismerni azokat, akikkel szemben előítéleteink vannak. Vagyis be kell menni a húsdarálóba. Az evangéliumot többféle módon lehet hirdetni: prédikációval, hittantanítással, de hozzátartozik az is, hogy enni adjunk az éhezőnek, segítséget nyújtsunk a szenvedőnek - fogalmazza a Siklósról indult pap a cigányok iránti elhivatottságának eredőit, a pasztorizáció lényegét. A rendszerváltás nem sok jót hozott a községnek: akinek addig volt munkája, elvesztette, a szegénység magával hozta a betegséget, az alkoholizmust. És az ital, ahogy Lankó lelkész mondja: „gyorsan padlóra visz egy családot". Ráadásul a szükségképpeni gettó- sosodás miatt az itt élő fiatalok sem tanulják meg a külső társadalomban való „közlekedéshez" elengedhetetlen viselkedésformákat, elvesztik külső kapcsolataikat. A falu katolikus papja, hogy szervezett formában tudjon segíteni a rászoruló cigány családoknak, 2000-ben létrehozta a Szent Márton Caritas Alapítványt. A község ingyenkonyháján - ami nem más, mint a plébánia 2x3 méteres konyhája, 80 embernek főznek meleg ételt naponta. Ottjártamkor rengeteg fagyasztott csirkenyak várt a konyha asztalán „bevetésre". A PHARE-pályázaton nyert pénz lehetővé tette a „terjeszkedést": immár nemcsak az alsószentmártoniaknak főznek, de Óidra, Nagyfaluba is kiviszik a plébános fehér Mercedes kisbuszával az ebédet. Az alapítvány révén jogsegélyszolgálat is működik a faluban: hetente egyszer a beás cigányok ügyes-bajos dolgait intézi egy jogász és egy szociális munkás-teológus. Lankó atya még 1984-ben egy nemzetközi szimpóziumon barátkozott össze a német- országi Witten község lelkészével. Az ottani katolikus közösség rendszeresen küld jó minőségű ruhákat, amit a cigányok magyar lelkipásztora hívei között oszt ki. Nyaranta csereüdüléseket is szerveznek a két település gyerekei között. Hol is fejezhetném be a terepszemlét, mint az alsószentmártoni beások végső nyughelyén, a temetőben. A falu apraja-nagyja ott van a temetésen, s amikor Lankó lelkész úr a szertartást lezáró beás nyelvű búcsúztató énekbe belekezd, addigra elmaradhatatlan pipájával a szájában az út közepén lassan ballagó Balogh Mária néni is éppen odaér. Alternatívák: hiénázók és közmunkások- Most már fejezzék be. Különben ki lehet fáradni. Tudják jól, hogy itt nem lehet inni meg dohányozni - mondja meglehetősen bátortalanul a fekete gyakorlós vasúti biztonsági őr egy háromtagú társaságnak, akik a székesfehérvári vasútállomás üvegfalú Restijét kívülről támasztva szívják a cigarettát, üvegből isszák a sört. - Jól van, jól van, megyünk 49
