Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Tódor János: Gettó–Magyarország
hogy ő a polgármester(nő), meg azt, hogy milyen jó lett volna, ha valakit el tudok érni telefonon. Csakhogy napokon át senki sem vette föl a kagylót. Más kérdés, hogy a Roma Parlamentben sem tudta senki az alsószentmártoni polgármester mobilszámát.- A Tábori Mihály polgármester az előbb ment el - mondja Mária néni, amikor nála érdeklődöm. - Ott lakik - mutat a távolba -, a nem tudom én milyen utcában. A Dallas kocsmánál forduljon be, a negyedik vagy az ötödik ház lesz. És a ráccsal lezárt Dallasz (sic!) kocsmánál befordulok. Alsószentmártonon egyébként könnyű érdeklődni, jönnek-mennek az idős és fiatal emberek és az asszonyok az utcákon. Ennyi szabadon császkáló szelíd kutyát sem láttam együtt még sehol Magyarországon. A beások szeretik a kutyákat.- Itt vagyok Siklóson, de még nem tudok hazamenni - közli már a rádiótelefonba Tábori Mihály, akinek mobilszámát a felesége adja meg. - Ellopták az irataimat, most azok pótlását intézem. Ne haragudjon... A jó szociográfusnak szerencséje van - hát még nekem. Éppen az alpolgármester piros autójának útját állom el. Budai Péter is sietne valahova, de miután „túszul ejtem", ha nem is jószántából, de némi polgármesteri mobilrábeszélésre, megadja magát a sorsnak. Megtudom tőle, hogy pontosan 1126 lakosa van a gyakorlatilag száz százalékig beás cigányok lakta ormánsági községnek. - Egyedül a papunk magyar - mondja a 34 éves Budai Péter, és azt is büszkén árulja el, hogy „500-550 gyereke van a falunak". - Nagy itt a szegénység, a felnőttek 90-95 százaléka munkanélküli - jegyzi meg Péter rövid gondolkodási idő után, amikor azt kérdezem tőle, mi manapság a legjellemzőbb erre a cigány településre.- Azt hittem, kapásból a PHARE-programon nyert pénzen beindult építkezésekkel dicsekszel. Végtére is, én is emiatt jöttem - mondom barátságos kalauzomnak, akivel időközben összetegeződünk.- Hát ennek aztán semmi akadálya - mosolyog Budai Péter. - Ahhoz elég átsétálni a másik utcába. Ahogy befordulunk a sarkon, már látszik az építkezés. A közösségi házat és körjegyzőséget magába foglaló komplexumnak már áll az alapja. Míg odaérünk, Pétert faggatom; kiderül, hogy ő nem csupán vállalkozó, de községi munkaadó is egyben. - A Bokányi hegységben lévő szőlőkbe toborzom a napszámosokat. Az egésznek egy Debreceni Pál nevű úr a tulajdonosa, én az ő alvállalkozója vagyok. Debreceni nekem napi 3000 forintot fizet egy-egy szőlőmunkás után. Én ebből 2000 forintot adok fejenként az embereknek. Tudod az adó sokat elvisz... Budai Péter az idei választásokon lett alpolgármester, miként az érettségizett, 33 éves vízvezeték-szerelő, Tábori Mihály polgármester. - Hajszállal nyert csak a Mihály, tizenöt szavazattal kapott többet, mint a 63 éves Szilágyi Péter, aki három cikluson át látta el a polgármesteri teendőket. O különben nem itt, hanem Siklóson lakik.- A sokácok eladták nekünk a rossz vályogházaikat, úgy sikerült megszabadulnunk tőlük... - szól bele vigyorogva beszélgetésünkbe az egyik, a bontásból származó téglát kalapácsával tisztogató bajuszos fiatalember, amikor megállunk a malteros, nyilván házbontásból származó téglarakás mellett. Éppen azt fejtegeti Budai Péter, hogy a dél-baranyai Alsószentmárton nem eredendően csak beások lakta település, 30-40 évvel ezelőtt még inkább sokac (sokác?) falunak számított. - Mi a Telepen laktunk, úgy hívták Szent- márton cigányok lakta részét. A munkások egymás között és Péterrel is beás nyelven beszélnek. Ez az itt élők anyanyelve, a magyar számít „idegen" nyelvnek. Az alpolgármester úgy tudja, a község 74 milliót kapott a Roma Társadalmi Integrációs PHARE-programból. Ebből nemcsak a közösségi ház és körjegyzőség létesül, hanem az óvodát és az iskolát is bővítik: további ter47
