Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Tódor János: Gettó–Magyarország
- A szeméttelepet 2002. január elsején megszüntették, legalábbis papíron. Aztán az ígéretek ellenére csak nem kezdődött meg a feltöltés - meséli a 30 éves Kállai László. - A május 12-i önkormányzati testületi ülésen felálltam és elmondtam, kiköltözünk a szeméttelepre családostól, ha nem kezdik meg a munkát. Április elején lett volna a demonstráció. Előtte két héttel megjelent egy gép közmunkásokkal és elkezdték a szemét tömörítését. Az egykori vályogvető gödör 100-150 méteres körzetében 500, többnyire roma ember él, közülük 3-400 a gyerek. Rekkenő a hőség, senkit nem látunk a faluvégi utcákban, amikor kisétálunk a jászladányi szeméttóhoz. Törött betongerendák között, malteros téglatörmeléken taposva araszolunk a gödör felé, amelyből a közhasznú munkások a temérdek műanyag flakont elfelejtették kiszedni. Vagy, reménykedve a mihamarabbi betemetésben, nem is akarták. Elképzelem (azaz elképzelni sem tudom), milyen benyomást tett volna ez a látvány a nemrég nálunk járt, a hazai hozzáállást tesztelő környezetvédelmi EU-delegációra.- Az építkezési sittet a feltöltéshez hordták ide, de a munka egyszer csak abbamaradt. A buldózer is eltűnt. Úgy látszik, megint demonstrálnunk kell, hogy történjék valami - magyarázza a cigány önkormányzat egykori vezetője. A jászapáti tó partján még az a bizonyos döglött béka sem kuruttyol, vagy legfeljebb csak az, merthogy kihalt belőle vagy két évtizede az élővilág.- A hetvenes évek végén még horgásztunk itt, kétszer akkora volt még akkor a tó. Itt születtem 49 éve a partján. Ahol most állunk, ott még javában víz volt - mondja Suké Elemér, akivel Kállaiéknál találkoztunk össze, és elkísér bennünket. Megtudjuk azt is tőle, hogy akkor kezdődött a romlás, amikor a cigány „purgé" telepet ledózerolták a nyolcvanas években. Attól kezdve kezdték szemétlerakónak használni. Pedig a cigányok családi házai itt épültek a közelben.- A rothadt vöröshagymától ilyen a színe - jegyzi meg Kállai László. - A polgármester családja a faluban a legnagyobb hagymatermelő. De van ebben a vízben minden: vegyszer, használt akkumulátor, pelenka, gyógyszer. Ki tudja, mit engedtek ebbe bele a tartalmuktól engedély nélkül itt megszabaduló tartálykocsik... A Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség 2001 áprilisában tartott itt helyszíni szemlét. Jegyzőkönyvük tanúsága szerint a szilárd hulladéklerakón veszélyes hulladéklerakás nyomát nem találták, kivéve a háztartási hulladékban sajnálatos módon megjelenő kis mennyiségű veszélyes hulladékot (például szárazelemet, festékes göngyöleget stb.). Mindenesetre ez - az általuk egyébként nem is ismert jelentés - aligha nyugtatja meg a családjuk, gyermekeik egészségéért aggódó jászladányi cigányokat.- Még az a szerencse ebben a nyomorúságos állapotban, hogy a vályoggödör alja agyagos, a víz nem tud elmenni - jegyzi meg Suké Elemér, amikor arról faggatom őket, hogy a fertőző szeméttó nem veszélyezteti-e az ivóvizüket. - Négy éve még azt mondták nekünk, hogy a víz minősége megegyezik a Balatonéval - teszi még hozzá mosolyogva. Csirkenyak, PHARE-pénz, államtitkárok Balogh Mária néni - aki később nemcsak a nevét árulja el, hanem azt is, hogy 74 éves - az út mellé kitett széken ül, kendővel a fején, és elmélyülten szívja a pipáját. Éppen szemben az alsószentmártoni polgármesteri hivatallal. Odaköszönök neki, ő bólint, aztán csak nézi, ahogy bemegyek a kerítéskapun. De odabent nem találok senkit. Sem az ön- kormányzatban, sem a vele egy üveges verandáról nyíló orvosi rendelőben. Azaz, hogy egy kiírást arról, P.-né hétfőn-kedden-szerdán szabadságon lesz. Elsőre azt gondolom, 46
