Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Tandori Dezső: Nem hogy „mi”, de hogy mi „nem”
Ily bájos ez itt nem lesz. Pardon, inkább bajos. Jó érzés benne, hogy - pardon újra - haza írom. Nem haza beszélek. Az író ne haza beszéljen. Ellenben üdve, ha van olyan, hogy „haza ír". Igaz, ha van szellembirodalom, minden sikerültebb, „valamire jó" (Illyés) írás ennyi: „írtam haza, hé, halljátok? írtam." (Haza.) Talán a legszebb haza-fogalom. Haza a magasban". Érdekes, magunk sosem vagyunk az „n"-ediken. Mindig csak az, ahová írunk, lehet ott. Otthonunk, az. (Antonin Artaud-nak is van. Poe-nak.) Az írás így nem annyira a megállapítások, inkább a fürkészés művészete. Ahogy Tóth Menyhért, az én Veszelszky Bélám, Seurat etc. kerestek valamit pontjaikkal. Pointillizmus - de nem poén az ejtés. Haza írok, ennek csak átmeneti állomása a lap, melynek hasábjaira. (Na, remélem oda.) * * * Jelenti ez az itteni cím azt is, amit Ottlik úgy idéz, hogy „Non est volentis..." Vagy Szép Ernő: „Ha én azt tudnám". (Minek élek, mi a legjobb, mi lesz velem stb.) A dolgozat, mely elindította igyekvésemet, olyan, mintha tudná, helyesen mondja, amit mond, beletalál vele. A végén közlöm, melyik dolgozatról van szó. Mellesleg más dolgozatokra is ki fogok térni. Ezeket könnyű szívvel említhetem: Elek Tibor: Az irodalmi siker természetrajza (?), Új Forrás, 2003/8.; Radnóti Sándor: Balassa Péter halálára. Holmi, 2003/augusztus; Márton László: Katharzis helyett tudomásulvétel (Balassa Péterről etc.). E három dolgozat, bár valami feltűnik az Olvasónak, mi is ez, közös tárgyat érint. Az előttük csak rejtelmesen említett: nem. „A Dolgozat", így jelölöm. (A másik három írást szerzőjükkel.) V. A „Jelentésvesztés" ez is elképzelhető hivatkozási kód. * * * * Másutt kezdem. Radnóti Zsuzsa könyvének kapcsán Takács Ferenc kiemeli kritikájában, hogy Nádas Péter már nem vallja drámaírónak magát. A Premier című igen jeles folyóiratban Kornis Mihály (aki a „Tandori - meg- van"-t írta régebben) arról vall, hogy a színházért ő egyre kevésbé rajong. Ez az ő dolguk, mondhatnók. Ellenben jelek rá, hogy dolgok változnak. Ami nem változott: ehhez Márton Lászlót kell idéznem. * * * * * „Balassa Pétert először 1979. augusztus végén láttam", írja Márton László, s tovább is az ő szövege jön az idézőjel zárásáig, „a régi Mozgó Világ főszerkesztő-helyettese... által szervezett siklósi találkozón. Ez a találkozó az újabb 28
