Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 2. szám - Tandori Dezső: Nem hogy „mi”, de hogy mi „nem”

magyar irodalom történetének egyik igen fontos mozzanata, bár tudomásom szerint ritkán (vagy éppen soha) nem esik szó róla."

Ügyetlen mondat? A „nem" így nem értelmes? Helyesen (soha nem esik szó róla, vagy csak ritkán; ritkán esik szó róla, vagy épp soha), igen, tartalma szerint értjük, magam itt végképp nem kötözködöm. Sőt.

Essen szó róla. így nyilván Márton.

Tovább: „Kulin összehívta Siklósra azokat az (akkor harmincas éveikben járó) irodalomtörténészeket, esztétákat és kritikusokat" (tragikusan, mindent átfedően pontos, nem is mondom, hogy „T. Dezső megirigyelhetné az alaposságot", ahol a „T. Dezső" nem én vagyok, persze; az illető T. Dezső már nem él), „akik a következő két évtized irodalmi diskurzusait alakították és vezényelték." (Ergo annak a T. Dezsőnek nem is kellett úgy erőltetnie, hogy „ej, újságok, minek annyit ezt a Tandorit?") S a többi. Most jön Balassa.

„Azóta is úgy látom" (így Márton), „ott, a siklósi találkozón dőlt el, milyen lesz a következő évek magyar irodalma, pontosabban" (ez az, Márton, bravó, ragyogó, s ezt „pozitívan" értem, dehogy gunyorosan; különben is az a véleményem a magyar irodalom főleg újabb korának örök viccelődéséről, hogy amit nem értünk, azt vicceljük el, vagy ahol nincs bátorságunk, ahol nem érdekünk, hogy nyíltan kimondjuk; itt ne fogjunk semmit Wittgensteinre) „ki hogyan fog beszélni róla."

Ez így is lett. Volt az elmúlt évtized (az elműt kb. 24 év) magyar irodalma olyan, amilyen, azért csak beszéltek róla egyre úgy, ahogy beszéltek.

Hogy ne nyújtsam soká: Nádas és Kornis megállapítása (saját magukról) ezért érdekes. Minden változik, csak a siklósi besorolások nem. Magam nem azért írok erről, mintha ma már különösebben érdekelne az ügy. Azért se, mert volt, amikor csaknem „belepusztultam", belepusztítottam magam... Nem, erről azért beszélek, mert ez...

Ez tény. Egy tárgy. (Sic.)

******

„Éppen Balassa mondta", így Márton (s térek rá a lényegre én), „akkor és ott, hogy az irodalom nem művek halmaza"... pardon, hogyan értsem ezt? Dürrenmatt műveinek összessége nem „az" irodalom, már Dürrenmattot, Svájcot, a világot illetően? Schilleré... elég. Halmaz? Ergo nem a mű„+a mű+a mű+... Hanem mi akkor? Itt ez megmondható.

„... hanem konszenzus".

Ennél felháborítóbbat, butácskábbat, ellenben ahogy a gyakorlatba átvitték: cinikusabbat nem hallottam még. Alig emlegetik Siklóst, aha. A hatalom helyett bevezetett önkény elvét?

Le sem vezetem azokat az erővonalakat (nem ettem kefét, nem akarok én ebbe annyira belemenni; csak épp valaki olyan vagyok, aki ennek a konszenzu- sosdinak a lelki gulágosdijából, tudati ólomkamráiból megjöttem, szépen - és továbbra is Siklós szellemében megítélve - megvagyok, ergo ezt nem vitának kérem, hanem egy majdnem belepusztult, már vigyorgó, de továbbra is tanácstalan és e kérdésben tehetetlen illető beszámolójának), azokat az erővonalakat, melyeket Siklós, mintegy az irodalmi koszorúsfiúk etc. jóvoltából lelkesen kiraj29