Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Buda Ferenc: Rendkeresés
gyarosodott akác több helyütt fellelhető példányait magam is észreveszem. Növénytani tájékozottságom hézagos volta miatt aligha adhatnék számot róla, hogy a helybeli őshonos flórát miben s mennyire változtatta meg a régóta tartó, s a 20. században igencsak felgyorsult globalizáció, ám a hírhedett parlagfű s a makacsul terjeszkedő selyemkóró - egyéb elnevezései szerint: selyemfű, vaddohány, vadgyapot - szemlátomást itt, e tündéri kis szigeten is megvetette a lábát, s ha nem is oly tömegesen, mint a Homokhátság vetélytársakban szegényebb, laza, bolygatott talaján, de terjed, nyomul, teret nyer. (Milyen érdekes: a számos és immár nélkülözhetetlen fontosságú élelmiszer-, takarmány- és ipari növények - kukorica, bab, napraforgó, paprika, paradicsom, krumpli, dohány stb. - mellett e sok-sok kárt, kellemetlenséget okozó, az eredeti ökoszisztémák rendjét megrontó gyomok is az Újvilág küldöttei.) Hasonlóképp történik ez a kultúra ökoszisztémái esetében is. A merev elzárkózás természetesen nem old meg semmit, azonban a közlekedés, a kommunikáció, a javak cseréje közben könnyűszerrel, szinte észrevétlenül beférkőzik s ottragad valamely nem odavaló, nem odaillő, a honos és hasznos fajokat kiszorítani törekvő, élőhelyüket alattomban vagy rohammal elfoglaló telepítvény vagy hurcolvány. * (Kora reggel, első ébredés után visszaaludván egykori évfolyamtársammal álmodtam. Ugyanolyan volt, mint régen. Egyébként hajdani önmagához képest nem sokat változott a valóságban sem: meglett korú férfiú létére is őrzi ifjonti mozgását, hanghordozását, sőt vonásait is. Az én fejemet álmomban valami sapkaféle fedte, s barátom azon vizsgálódott, vajon miféle jelvény van beletűzve. Semmilyen jelvény nem volt. Mondtam is neki: se ilyet, se olyat az én sapkámon ne keressen. Hogy belenyugodott-é vagy sem, azt már nem tudom.) * Fekete J. Jóska Szentkuthyról szóló kitűnő esszékötetét olvasgatom. Közben - mint már annyiszor - az jár a fejemben, hogy a világ kultúrája nem csak Európából áll. Persze, épp Szentkuthy a számos (sőt: számtalan) bizonyság egyike: az európai kultúra micsoda gazdagon s féktelenül burjánzó, ősszövevényekkel telis-teli, alig átlátható - vagy talán átláthatatlan? - rengeteg. Az ember pedig (még a tudósember is) - talán a könnyebbnek vélt eligazodás végett - hajlik az egyszerűsítésre. így vezethetnek a világosnak tetsző, mesterségesen egyenesre szabott ösvények tragikus vagy nemegyszer nevetséges tévu- takra, zsákutcákba. (Éppenséggel nem F.J.J. erre a példa!) Aprócska iránytű vagy még inkább félmaréknyi morzsa van a kezünkben, amelyet - akár a mesebeli gyermekpár - elhullogatunk magunk mögött, hogy egyszer visszataláljunk a helyes útra. Hisz - minthogy egyetlen faj hozta (és hozza) létre, végső soron az egész emberi kultúra, az összes valaha volt és jelenleg élő földi civilizáció egy tőről fakad. Csakhogy ehhez az eredeti tőhöz módfelett kacskaringós utakon-ös- vényeken, ágakon-gyökereken, összenövéseken és elágazásokon végiglábolva, keresztülevickélve juthatunk el. Ha egyáltalán eljuthatunk. Iránytűnk hegyét 25
