Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - „Az írás a mai napig élmény számomra”
„Az írás a mai napig élmény számomra" Podmaniczky Szilárddal beszélget Ménesi Gábor- Mennyiben járult hozzá íróvá válásodhoz gyermekkorod, szülőfalud és az a családi miliő, amelyben felnőttél?- Nagyon bonyolult és összetett kérdés, hogy hogyan kezdtem írással foglalkozni. Annak ellenére, hogy kis füzetekbe írogattam, nem akartam író lenni. Ez eleinte csupán szórakozás volt számomra. A mai napig is olyan élmény a gyermekkori írásmód, amelyhez vissza kell térnem, ha nagyon elszalad velem a ló, mert tudni akarom azt, hogy milyen az írást játékként művelni. Az utóbbi időben keletkezett írásaimban különösen fontos helye van szülőfalumnak, Jászkarajenőnek. Olyan élményeket gyűjtöttem ott, amiket újra és újra elmesélek magamnak a szövegeimben. Úgy emlékszem vissza gyermekkorom színterére, mint egy mesevilágra. Valószínűleg persze nagy különbség van a fejemben létező és a valós Jászkarajenő között. Azt, hogy a család és a gyermekkori környezet hogyan segített íróvá válásomban, konkrétan nem tudom megmondani. Tény azonban, hogy mindaz, amit akkor magamba szívtam, beleszövődött írásaimba.- Milyen meghatározó olvasmányélményeid voltak?- Nagyon szerettem az Amundsen Déli-sark expedíciójáról szóló könyvet. Érdekes módon indiántörténeteket nem olvastam, azokat inkább filmen néztem. A legnagyobb élményt a homéroszi eposzok jelentették számomra, hosszú évekig nem tudtam szabadulni a hatásuk alól: meghatározták írás- és gondolkodásmódomat.- Cegléd, Budapest, Szeged - három város, ahol hosszabb-rövidebb időt töltöttél. Mit jelentenek számodra ezek a helyszínek? Mennyire fontos egy alkotó életében az a közeg, ahol él?- Cegléd azért fontos számomra, mert ott jártam gimnáziumba, illetve jelenleg ott élnek a szüleim. Budapesten mindössze egy évet töltöttem, de nem szerettem, mert túl sűrű számomra a nagyvárosi közeg. Szegeden lassan tizenöt éve élek. Erről a városról jelen pillanatban azért nem tudok sokat mondani, mert túl közel van, benne élek. Lehetséges, hogy más városban nem tudtam volna olyan életet élni, amit magamnak kitaláltam és meg akartam valósítani. Műveimben nem különülnek el az említett helyszínek. Amikor írok, fejemben van egy utca, egy ház, vagy bármi, ami az adott helyhez köt. Általában sok minden montírozó- dik össze: a spanyol tengerpart, egy francia utcarészlet és Szeged egyaránt megjelenhet egy-egy írásomban.- A gimnázium befejezése után a Budapesti Műszaki Egyetemre jártál, majd a szegedi tanárképző főiskola matematika-fizika szakán tanultál, ahol diplomát is szereztél. Hogyan keveredtél a reál tudományok területére?- Ez oda vezethető vissza, hogy gyermekkoromban csillagász szerettem volna lenni. Később is érdekelt a fizika és a matematika. A humán tudományokhoz tantárgyként nem vonzódtam, a reáliák valahogy kézzelfoghatóbbak voltak számomra. Közben persze iz13
