Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 12. szám - Fehér Zoltán: Arra járnak a nagy ezüstgombosok
(Ánka megy az erdőben Három csendőr az úton Az egyik nehéz éles szablyával Amivel Ánkát megöli)10 11 Bár Dusnokon több rác nyelvű epikus tartalmú dal került elő a gyűjtés folyamán, rác nyelvű betyárballadára itt sem akadtam. Érdekes volt viszont, hogy a Dusnokon nagyon népszerű magyar betyárballada, a Nem messze van ide Kismargitta kezdetű pentaton dallam gyakran a betyárballadával rokon rabének műfajába sorolható rác szövegeket kapott. VidiS, draga, kalacke tavnice Tamo vene moje mlado lice Pogubijo komé zatvorio Koj nas dvoje mlado rastavio (Látod kedvesem a kalocsai börtönt Abban hervad az én ifjú arcom Vesszen, aki becsukatott Aki minket, két fiatalt, szétválasztott." A 19. század második felében már mint bátyus paprikakereskedők újból találkozhattak a bátyaiak a balkáni hegyek betyárjaival. Egy történet arról szól, hogy rác tudásuk mentette meg őket a betyárok barlangi fogságából.12 Közismert tény - s ez az idézett dalszövegekből is kiviláglik -, hogy a betyárvilág szoros kapcsolatban állott a pásztorvilággal. Bátya a Kalocsai Sárközben természeti adottságainál fogva régi időktől rákényszerült az állattenyésztésre, hisz kicsiny határának nagyobbik fele az esztendő hat-nyolc hónapjában a Duna áradásai miatt víz alatt állott. Csak a szállások körüli magaslatok, a hátak voltak alkalmasak kertészkedésre. Itt alakultak ki a bosztánok, amelyekben káposztát, hagymát, majd fűszerpaprikát termeltek. De maguk a szállások is az állattenyésztés miatt jöttek létre, a legelőről bevert jószágok téli istállói voltak. A bátyaiak az Árpád-kor óta szakszerű vízgazdálkodást folytattak, s a belvizeket a számos fok segítségével vezették vissza a Dunába. A vizenyős rétek, palék, barák a belső és a külső legelőkön, a paskumokon nagy létszámú méneseket, gulyákat őriztek a község pásztorai félnomád körülmények között. A jószág Szent György-naptól András napig éjjel-nappal a legelőn tartózkodott.13 14 1828-ban megállapítják: Van elegendő közlegelő az egész tehéncsorda táplálására, leszámítva a Duna kiöntésének eseteit.'* Fényes Elek szerint 1851-ben a 4740 holdas határból 3000 hold a legelő.15 Az úrbéri per után a legelő-elkülönítés meg a Duna szabályozása következtében 1931-ben ez a határ területének majdnem egyhuszadára, 218 holdra csökkent.16 Vályi András a 18. század végén ugyan a bátyaiakról nem, a hasonló etnikumú dusnokiakról azonban írja, hogy az árvíz miatt pásztorkodnak, de nyilván írhatta volna a bátyaiakról is.17 Az 1859. évi pásztorösszeírás pont 10 Uo. 11 FEHÉR Zoltán: 2000. 97. 12 FEHÉR Zoltán: Bátya életrajza. Bátya 1996. 13 Uo. 14 OL. Regnicol lt. Conscriptio. 1827-28. Bátya I3 FÉNYES Elek: Magyarország geographiai szótára. Pest 1851. I*3 SZABÓ Géza: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára. Bp. 1931. 12 VÁLYI András: Magyarországnak leírása. Buda 1799. 98
