Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 12. szám - Fehér Zoltán: Arra járnak a nagy ezüstgombosok
egy tucat bátyai pásztor nevét őrizte meg, megemlítve, hogy mindegyiküknek van szolgakönyve, egyikük sem volt büntetve, továbbra is lehet őket szolgálatban megszenvedni, s viseletűk jó18. A régi világ pásztorai nem nagyon tisztelték a magántulajdon szentségét. Bárth János írja, hogy a Kalocsai Sárközben a 18. sz. folyamán különösen a pásztorok lopkodták a gyümölcsösök termését. Valószínűleg pásztor volt az a férfi is, akit 1789-ben fogtak el Bátyán, mert szűrének ujja és tarisznyája tele volt szilvával, amit a bátyai szilvásokban szedett.'9 A községi jegyzőkönyvekbe a 18. sz. végétől a nótárius bemásolt minden vármegyei utasítást. Innen tudjuk például, hogy az 1800-as évek elején már rendszeresen gondoskodnia kellett a községi elöljáróságnak a közbiztonságot felügyelő vármegyei pusztázó katonák lovai porciójáról. Innen értesülünk arról is, hogy 1829-ben curentálták a brünni börtönből megszökött két rabot, Janosich Ferencet és egy Jeleni nevűt. Ok nevük alapján épp bátyaiak is lehettek. Föltételezhető, hogy az ilyen szökevények korábban, de szökésük után még inkább a betyárélet útját járták.20 21 22 1962-ben a falu néphitének gyűjtése közben a hajdani tudós pásztorok leszármazottai véletlenül elmondtak néhány betyártörténetet is. Az 1849. évi faluégést egy történeti monda a betyárokhoz kapcsolja. Rózsa Sándor itt tekergett a tanyákon. Egy bátyai ember vitte ókét kocsival Miskére. Egyszer hátranéz az ember, hát az egész falu ég. A Rózsa Sándor bandája gyújtotta föl. Csak egy sor ház, ott a Korsósica mellett, nem égett le.2' Szóláshasonlatként máig emlegetik a híres betyárt: Mentünk, ahányan vótunk, annyi felé, mint a Rózsa Sándor bandája... Az 1848-as szabadságharc idején a híres bátyai baltások uralkodtak a szállások körül meg az ártéri tölgyesekben. A szabadság hírére hazafias felbuzdulásból még egy osztrák hadihajót is megtámadtak. (A bátyai rácok tehát már ekkor egynek érezték magukat a magyar néppel, nem fordultak vele szembe, miként a bácskaiak.) Az első erről szóló történet még nem is nevezi meg a virtuskodókat. Negyvennyócba belelőttek egy hajóba a tőtés- rül. Ahun a csőszház van, ott csárda vót, ott állították föl az ágyút. A hajó megállt, és ők is visszalőttek. Gondolták, hogy a házbul lőttek, pedig a diófárul lesték. Pontosan keresztüllőtték a boroshordótA A második történet már megnevezi a bátyai baltásokat, „történeti összefüggésbe ágyazva" némileg másképp alakítja az eseményeket. A Kákonyi háznál vót egy csárda, és ott vót három ember. Ha valaki odament, vót neki egy forintja, akkor képesek vótak levetkőztetni és agyonütni, és beledobni a mészégető kemencébe. Máig is sok csont van ott. Erre vonult át egyszer a német a Dunán. Akkor vót, mikor kért a német az orosztul segítséget a magyarok ellen. Akkor a baltások - úgy hítták ükét - kimentek a tőtésre, és fenyegették ükét. Gyere ide, sváb! Gyere ide! Akkor közelebb gyütt a hajó. Belelőttek éppen a hordóba. A bátyai baltások meg elszöktek.23 Talán a kézbeli fokosokat nevezték baltának. Ez az ősi fegyver ugyanis az ólmos bottal együtt az első világháború előtti legénybandák verekedéseiben is gyakran előkerült. A csúfolódó kalocsai szóláshasonlat ezt így emlegeti: Okos, mint a bátyai fokos. 18 BL Bátya V. 309/2 1859 19 BÁRTH János: Kalocsa környéki ártéri kertek a XVUI-XIX. században (Agrártörténeti Szemle 1-2.) 1974. (KÉL I. u. i. 1793) 20 FEHÉR Zoltán: 1996. 86. 21 FEHÉR Zoltán: Bátyai történeti mondák és emlékezések. (Kézirat) Ak: Tarjányi (Tupcsia) Józsefné 68 é. 1962. 22 Uo. Saját kéziratos gyűjtés. Ak.: Harangozó Ferenc 52 é. 1962. 28 Saját kéziratos gyűjtés. Jéló Pál 81 é. 1962. 99
