Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 12. szám - Kántor Lajos: Apokalipszis – háborúban és békében
- Ön csapdát állít nekem, és kínos helyzetbe hoz: egyrészt, mert csak a magam szavaiért vagyok felelős, másrészt, mert nem tudok hazudni; azt azonban nem várhatja tőlem, hogy a barátaimra árulkodjam, hiszen én beszélgetni jöttem ide, nem kihallgatásra... Ekkor az őrmester elvesztette a türelmét..." Szocialista és realista történet A kelet-közép-európai diktatúrák, a romániai posztsztálinizmus (másfajta nemzeti szocializmus) kiváló epikai megjelenítése idézhető Csiki Lászlótól, aki A céda nyúl című kisregényében (Kortárs, 1989. december) a félelem, a megfélemlítettség irodalom-, sőt társadalomtörténeti súlyú metaforáját alkotta meg. A nagy király (Mátyás) lovas szobra előtt indítja a „szocialista és realista történetet", egy novemberi vasárnap reggelen. Itt akad össze az elbeszélő az ismerős szépfiúval, aki zubbonya alatt egy („céda") nyúllal be- kvártélyozza magát hozzá - és innen kezdődnek (folytatódnak) a bajok. A kétes személyiségű, a titkosrendőrség által figyelt (szamizdatban utazó?) szépfiú egy idő után eltűnik, majd újra feltűnik, a lényeg azonban, a félelem, a házban marad - és csak a továbbra is itt lakozó (céda) nyúllal osztható meg, vele társalog egyre többet az állás nélküli, éjszakai tejkihordásból élő tanár. Ez a remekül egyénített, de akár statisztikailag is alátámasztható (erdélyi, romániai magyar) alaphelyzet pontosan leképezi az 1989. december végéig Kolozsvárra igencsak jellemző társadalmi közérzetet. Itt, mondja szeretőjének (akit be akarnak szervezni, a céda nyúl társaságában élő megfigyelésére) a történet elején az író, „vagy humorérzéke, vagy nemzeti tudata legyen az embernek, mert ha nem, megbolondul". Elbeszélőnknek szerencsére mindkettőből van - iróniája persze húsba, önhúsba vág. Például: „A nyúltartás kezdetén történt még mindez, s éreztem is, hogy egyképpen a nyúl felől fúj a szél, olyan szaga volt. Az én iskolaügyemnek vajmi kevés köze volt az ábécéhez, s azt sem hittem, hogy túlságosan érdekelne valakit, nemhogy a Szabad Európa Rádiót, amelyik azért egy felsorolásban mégiscsak bemondta. Három igazolójelentést kellett írnom miatta. Este aztán eljött hozzám három szeppent szülő, és valami köszönetfélét rebegett lerekedve, merthogy csemetéik egyedül tőlem hallottak Arany Jánosról és a népvándorlás harmadik hullámáról, célozgattak rá, hogy nincs sok hátra, de azt nem mondták, miből, na, azt bírjam ki valahogy, úgysem a pénz a fontos, mert úgysincs mit venni rajta, s közben ők is rágúvadtak a nyúlra a bőröndben, nekik is facsarta orrukat a szaga, és elégedetten szusszantottak, amikor rátettem az írásos párnát a telefonra." Ami pedig a nemzeti tudatot illeti, abból is kapunk A céda nyálban - hol tételes (látszólagos) cáfolat formájában („Azt is megtanultam így, hogy nem lehet jogokat kérni történelmi vagy akár népességi számadatok nevében, s a múlt titkos könyvekben idézett részletei nem nagy érvek a mai létezéshez, hiszen egyetlen ember sorsát elrontani éppen akkora bűn, mintha egy népét térítenék el a természetes útjától"), hol az elbeszélés hangjához, menetéhez jobban illeszkedőn: „A városban, hol ferdén nő a fű, kelet és nyugat felé, nem találtam a helyemet; soha nem is volt talán. Egyedül az utcasarkokon megforduló kis szél hatott ismerősnek az alkonyaiban, a megroskadt boltívek alól jött, száraz hűvössége selyemköpenyek tapintására emlékeztetett, a verejték és a vér szaga kikopott már belőle, úgy hozta az illékony, légnemű múltat. Lelkesedéstől és mellbajtól lázas hajdani iskolamesterek bujkáltak a pincehomályban, országuknál nagyobb hatalomra vágyó fejedelmek haja lógott az ereszeken, a borostyán mellett. Két méter mélyen a múlt vas- és csontüledékei buktak ki a munkaárok falából, vesztőhelyek földjén nőttek a tulipánok. Fájdalmasan valóságossá vált az egész egy pillanatra. - Annyi baj szakadt ránk, a történelemre gondolni sem jutott időnk, csak költészetként érzékeltük néha. Bennünk volt, 85
