Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 12. szám - Kántor Lajos: Apokalipszis – háborúban és békében

professzornak volt az asszisztense, aki a század elején a legjelesebb német matematikusok közé tartozott. A Borbély Samu Németországban vad antináci lett. A doktori értekezése a kétdimenziós felületekre ható rezgéshullámokról szólt. Ennek a differenciálegyenletnek a megoldása tette lehetővé a Stukák konstrukcióját. Az volt a nehézség, hogy a repülőgépek szárnyai a hangsebesség fölött leszakadtak, és Borbély Samu oldotta meg ezt a matematikai problémát. Az angolok azonnal le is fordították a dolgozatát. Na most neki akkor Berlinben felajánlottak egy katedrát. Ez 1940 táján lehetett. O a katonai kutatólaboratóriumban dolgozott. Mondták neki, hogy vegye fel a német állampolgárságot, és katedrát kap. Visszautasította. Erős antináci volt már. Kiutasították, és el kellett hagynia Németországot. A bécsi döntés idején már itt, Kolozsváron volt tanársegéd. Volt egy kis garzonlakása a Tordai utcán [úton]. A házigazdája román ember volt. Amikor a magyarok elkezdtek oláhozni, Borbély Samu személyesen, fizikailag védte meg a házigazdáját. És amikor Kolozsvárott is bevezették a zsidótörvényeket, és a zsidó diákokat kitiltották, Borbély Samu személyesen ment el zsidó diákjaiért, például Ney András barátomért, bekísérte őket az egyetemre az órájára, majd hazakísérte őket az órákról. Amikor a németek március 19-én bejöttek Kolozsvárra, az első személy, akit a Gestapo letartóztatott, Borbély Samu volt. Elvitték Németországba. Mikor aztán a nyilasok jutottak hatalomra, akkor Borbély Samut kiadták a nyilas kormánynak. És Borbély Samu megszökött. Nagyon jó barátja volt Szent-Györgyinek, együtt bujkáltak. A háború végén megint megjelent Kolozsváron. Még rajta volt a hatósági pecsét a szobája ajtaján. A diákok imádták, a mi követelésünkre nevezték ki egyetemi tanárnak. A »Bolyai Egyetem« elnevezés különben kettőnktől származik. Eredetileg egy íróról vagy Tótfalusi Kis Miklósról akarták elnevezni az egyetemet."

A közvetlen epizód, amelynek Tóth Imre oly kiemelt szerepet tulajdonít, már 1945-ből idézhető: a zsidók felhívást intéztek az egyetemekhez, hogy május 5-én (a gettózás kolozsvári megkezdésének évfordulóján) ne tartsanak előadásokat, a kommunista pártnak viszont az volt az óhaja, hogy ne legyen ilyenfajta - zsidó jellegű - emlékezés; Tóth Imrét mint a Párt hűséges emberét megbízták a népszerű Borbély Samu meggyőzésével: tartsa meg előadását. Tóth Imre elvállalta a pártfeladatot, provokációnak, erkölcsi zsarolásnak minősítve a zsidók követelését. „A Párt érdeke az volt - kommentálja közel hatvan év távolából az akkori helyzetet Tóth Imre -, hogy javuljon a közhangulat, hogy ne lehessen a népet rossz lelkiismeretével zsarolni, és főként: legyen a nép tudatában annak, hogy a Párt védi őt a zsidók erkölcsi zsarolása ellen. Ez volt a munkásosztály érdeke, ez volt tehát a moralitás mércéje. És erre mondta a Párt, hogy ez az, ami politikai szempontból helyes, és nem az, amit a kispolgári erkölcs hirdet. Azt én tudtam, hogy a Samu nem olyan pasas, aki erre bukik, tudtam, hogy túl szigorú jellem, és túl kemény karakter, nem zsarolható. Sejtettem, hogy neki az sem imponál, ha egy zsidó kommunista ifjonc mondja neki, hogy nem kell engedni a zsidóknak. De én azért csak győzködtem." Borbély Samu folyamatosan kitért a válasz elől - és a kérdéses napon a következő feliratú cédulát rajzszegeztette ki, saját kézírásával: „Május 5-én, az emberiségnek eme szégyennapján, a Matematikai Intézet nem tart előadásokat." - Borbély Samunak a negyvenes évek végén — más kolozsvári és marosvásárhelyi professzorokkal együtt (akik magyar állampolgárságukról nem mondottak le) - el kellett hagynia Romániát. Tóth Imre kommentárja: „.. .azért, mert a román hatóságok nem akartak magyar egyetemet." Borbély Samu Budapesten hunyt el, a Magyar Tudományos Akadémia tagjaként.

Egy másik „bolyais" tanártörténet - a Borbély Samuétól szinte mindenben eltérő (Tóth Imre szerint is) - a Balogh Edgáré. Az 1949-ben még rektor, majd a „népi demokratikus" Románia börtöneit megjárt publicista-történész-politikust a Várdy-féle beszélgetőkönyv (azaz T. I.) így láttatja: „A Balogh Edgár mindig kommunista volt, ugyanakkor elsősor82