Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 12. szám - Nagy Gábor: A nemzeti közösség sorsértelmezése Baka István költészetében
mellé montírozása teszi sajátossá Baka hosszúverseit. E montázsjelleg nem teljesen egyezik Szilágyi Domokos vagy Kányádi Sándor technikájával: Baka külön egységei valójában nem külön nyelvi regisztereken szólalnak meg, egybefogja őket az egységes hang és költői magatartás. Természetesen Baka sokat hasznosított elődei - elsősorban Nagy László, Szilágyi Domokos és Kányádi Sándor - gyakorlatából. Két nagy kompozíciója, illetve Farkasok órája című verse poétikailag rokonítható azonban a félhosszú verssel is, elsősorban azzal a változatával, amely József Attila 30-as évekbeli lírájában vált meghatározóvá, s épp József Attila e versei - a Külvárosi éj, Téli éjszaka, Elégia, A város peremén, Eszmélet, Költőnk és kora - tekinthetők a legfőbb ösztönzőinek Ratkó József és Buda Ferenc hasonló műfajú műveinek. József Attila poétikája, mely természeti és épített környezetet ötvözve teszi a képeket jelképessé, általános érvényűvé, a végtelenbe emeli az olvasó szemhatárát.15 Ratkó és Buda - majdnem egy időben, de egymástól biztosan nem függetlenül - annyit módosít e poétikán, hogy a képeik jobban őrzik konkrétságukat: önmaguk helyén állnak. A távlatosítás inkább a látványhoz fűzött reflexió által történik meg. Baka metaforikája itt is, mint rövidebb darabjaiban, önálló világmodellt alkot, eljárása ennyiben közelebb áll a József Attiláéhoz, ám a modellálás elsősorban a konkrét képek különböző - és mindig több - korokhoz kapcsolódása révén válik lehetségessé. A történelmi idők átfogását a Háborús téli éjszakában részben az intertextualitás, részben a rögzítetlen, Petőfit, Adyt, Nagy Lászlót és másokat egyszerre idéző költői személyiség és magatartás teremti meg.16 A Döbling ennyiben hagyományosabb, a költő Széchenyi István maszkját ölti fel, ám a metaforika itt is több idősíkot képes egybekapcsolni. József Attila filozofikus sugallató időtlenséget teremt hosszúverseiben, Ratkóra és Budára határozottabb konkrétság, hangsúlyosabb jelenidejűség jellemző; Baka a nemzeti történelem széles horizontját rajzolja fel. E történelem tehát nem annyira egyes történéseiben érhető tetten Baka versében, mint inkább a jellegzetes motívumok által megrajzolt folyamatszerűségében. Hóvihar, jégállkapcsok, csattogó patkók, dobogó szív, lovas; katonavonatok, vért buzgó seb, katonainduló, tábornoki vállrojtok, katonaing, lövészárkok, puskacsőtorkolat; kitüntetések, hősi halottak, sírdombok, dögön hízott eb: háborús atmoszférát sugalló motívumok. Eleven vérfa, var, átvérzett kötés, vérrel rajzolt térkép, tömlöc, Ürömcsillag, lúgot ivott cselédlány, meggyalázott ország, vágóhidak, kivégzőosztag, börtönőr: a nemzet áldozati szerepét, az üldözöttséget érzékeltető motívumok. Céllövölde, átlőtt papírfigura, papírrózsák, célzó legények, egyenkokárdás besúgók, kifosztott katonahulla, körhinta, festett naplementék, cukormáz-tó, cigánybanda, búcsú, körvadászat, papírmasé ló, úri vadászat, mézeskalács-dzsentrik, kártya, hajtóvadászat, harminc ezüst: a nemzet (egy részének) végzetes felelőtlenségét, az úrhatnámságot, a hatalommal visszaélést megtestesítő motívumok. Baka később is jellemző (novelláiban is meghatározó) dzsentrimotívuma részben kényszerű (a cenzúra miatt szükséges) metafora: azokra vonatkozik, akik hatalmukat értelmetlen dőzsölésre, a kisember szorongatására, pazarló fényűzésre használják. Bakánál szinte kizárólag erre az életmódra, magatartásra utal a vadászat, hajtóvadászat motívuma is. (Mint például a Körvadászatban: „S jönnek a vadászok, puskacsőtorkolat / szemük is, a véráztatta iszákon / Európa térképe: vérfolt-fővárosok".) A vásáriság, züllöttség atmoszféráját egészítik ki a nótarészletek, éles ellentétbe kerülve a vers minden más regiszterével. E metaforika aktuális jelentésköre, a pártvezetőkre vonatkoztathatósága nyilvánvaló (különösen Transzcendens etűd című elbeszélésében) - itt az „egyenkokárdás besúVö. Tamás Attila i. m. 147. 15 Erről részletesebben 1. Nagy Gábor: „... legyek versedben asszonánc". Baka István költészete, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2001.131-133. 61
