Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 12. szám - Nagy Gábor: A nemzeti közösség sorsértelmezése Baka István költészetében

gók" motívuma a legárulkodóbb. A dzsentrivilág század eleji valósága ugyanakkor a történelmi felelősség folyamatrajzát is lehetővé tette számára. (S csak alig zavarja ezt a költői, sőt gondolkodói rendszert, hogy az új dzsentrik, a pártapparatcsikok számára osztályellenség volt a régi, nemesi dzsentri.)

így válik a Háborús téli éjszaka egyik gondolati centrumává a VI (Vadászat) tétel. Főként e tétel alapozza meg Görömbei András értelmezését: „Pusztulásvízió ez a vers, mint a magyar történelem ihlette művek java része, de a pusztulás látomásánál fontosabb benne a felelősségre döbbentés kijózanító iróniája, indulata. Mély hazaszeretet és keserű perlekedés a felelőtlenséggel, a hamis ünneplések történelmi vakságával."17 A hosszúvers másik gondolati centruma a VIII (Passió) tétel, amely még határozottabban kirajzolja a versben amúgy is jelen lévő biblikus jelentéskört. Mivel az árulás (harminc ezüst), a meg- váltatlanság, az áldozattá válás hiábavalósága („tehetetlen / kínban fogad csikorgatod"), a kifordultság, kiüresedettség („torzképül az Utolsó Vacsora", „Üres a mennyek táblája"), a sátáni hatalom érvényesülése (Ürömcsillag motívuma) hatja át a verset, a nemzeti történelemre is az apokaliptikus pusztulás látomása vetül.

Pedig: „Voltak itt tavaszok!", és „Virrasztottunk és énekeltünk, / szomjan forradalomra, borra". Mégis mindent áthat az auschwitzi katasztrófa hangulata: „A világ besorozta- tott, - / (...) és megteltek a vagonok: // ACHT PFERDE UND ACHTUNDVIERZIG MANN." A pusztulás - a nemzetre vetítve - általános és végleges: „kifosztott / katonahulla az ország." És nem tudni, az Ady Endre eltévedt lovasát idéző alak hozhat-e örömhírt. Szinte János apokalipszisébe illő képpel zárul a vers:

... Ver még a szívem,

patkók csattognak bennem, hóviharral

küszködik egy lovas.

Hová fut?

Hová futhat még, meggörnyedve, gyötrött arcát a halál fekete szelébe tartva?

Milyen üzenet bízatott reá?

2.2 A nemzeti felelősségvállalás verse: Döbling

A bezártság, a börtönlét tudata, a transzcendens rend esztelen megbomlása, az üldö- zöttség, az eszement hajtóvadászat - Baka Döbling című, harmadik verseskötetének alapélményei. Ebben a kötetben a legerősebb e költészet apokaliptikus hangoltsága is.

E világban Isten „a biztosítólánc-Tejútat" akasztja ajtajára s „homályló kocsmapultra" könyököl (Dalok harmincévesen). Isten maga A Nagy Vadász, akinek „tekintetétől a nyúl- prém / felbukfencezik kabátostul", míg mi, emberek, „állunk mindenütt a négy / égtáj célkeresztjén". Hogy a magyar történelemről - és a jelenről - is szó van e versekben, arra néhány konkrét tény figyelmeztet. A Pohárköszöntőben a trianoni döntésben játszott nemzeti felelősségünkre emlékeztet: „többé nem fűzzük a prímás / vonójába a térkép lapjait / bankó helyett", a remek metaforikával egy jelentéskörbe vonva a történelmi felelőtlenséget és a nyakló nélküli mulatást, dáridózást, sírva vigadást - hagyományos magyarság-sztereotípiákat. A Halottak napja '56-ot idézi - szinte csak egy kifejezéssel: „pánGörömbei András: Baka István költészetéről - három tételben 1. Tűzbe vetett evangélium = uő: A szavak értelme, Püski Kiadó, Budapest, 1996. 216.

62