Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 12. szám - Vasy Géza: „Magyarnak számkivetve” (Balázs József Magyarok című regénye és fogadtatása)

tatlan (1977), a Szeretők és szerelmesek (1978) és Az eltévedt tank (1983) kapcsán a kritika elbizonytalanodásáról, kifáradásáról értekezett, elégedetlenségének adott hangot. Azonban mire ez az utóbbi kötet megjelent, az író már életveszélyes állapotban került kórházba, s 1997. október 13-án bekövetkezett haláláig állandó, életmentő kezelésre szorult. Innen kezdve a legzordonabb ítésznek is be kellett látnia, hogy az élet előbbre való, mint az irodalom. S bár Balázs József tett hősies erőfeszítéseket az irodalomért is, pályája valóban s tragikusan félbetört. Tragikusan, mert szörnyű igazságtalanság ez a sors részéről a modern epika egyik legnagyobb tehetségével szemben. De az epika fejlődéstörténetében is növelte a gondokat, a furcsaságokat ez a szörnyű kór. Éppen 1980 táján kezdett egyértelművé válni a posztmodern irodalom diadalmas előretörése, amelyet irodalmi hatalomátvétele követett. Mint tudjuk, a klasszikus avantgárd óta a hagyománynak ilyen mértékű átértékelése, lesajnálása ez idáig nem volt tapasztalható, s a posztmodern túltett az avantgárdon is. Az újszerűség az epikában jelentkezett a legnagyobb erővel, s még inkább az őt támogató elméleti kritikában. S bizony ez posztmodernné válni nem óhajtó íróink jó részét megzavarta. Műfajt, sőt művészeti ágat váltottak, szerkesztővé váltak, elhallgattak, válságba kerültek. Ha példaként Bereményi Géza, Czakó Gábor, Marosi Gyula, Ördögh Szilveszter, Simonffy András nevét említem, akkor a negyvenes években született prózaíró nemzedék húsz évvel ezelőtti élvonalának legjobbjairól van szó, ha nem is mindükről, hiszen Nádas Péter ragyogó kivételként be tudott érkezni.

Még a körültekintő elemzés is odasorolhatná könnyen Balázs Józsefet az előbbi névsorba, még ha azzal a megszorítással is, hogy nem ő tehetett róla, nem tehetségének természetével volt baj, hanem egészségével, s bizonyára ki tudott volna kapaszkodni az alkotói hullámvölgyből. A Forrds két tavaszi száma közölte az írónak mindeddig kéziratban lévő, s 1982-ben, tehát éppen betegségének kitörése előtt írt regényét. A torcellói Krisztus befejezett alkotás, s csak abban az értelemben befejezetlen, hogy szerzője, szokása szerint, javítani szokott munkáin a kötetleadás előtt, ez esetben azonban ez már nem történt meg. Elgondolkoztató kérdés lehetne, hogy miért nem, hiszen az író betegsége alatt is dolgozgatott, de erre a választ inkább annak a regénynek az elemzése adhatná meg — ha egyáltalán megadható bizonyossággal. Aki majd elolvassa ezt a több mint két évtizedig Csipkerózsika-álmot alvó regényt, meggyőződhet róla, hogy Balázs József pályája az elkerülhetetlennek tetsző hullámvölgy után visszatért az indulás magas szintjéhez. A torcellói Krisztus: fő mű. Az idei esztendőnek remélhetően irodalmi eseménye lesz. S nem csupán az értékmentő felfedezés okán, hanem azért is, mert alighanem ez ma az író legidőszerűbb alkotása. Az irodalomtörténeti folyamatba utólag beillesztve pedig azt tanúsíthatja - nem egyetlenként -, hogy a nem posztmodem próza is képes volt érvényes válaszokat adni az ezredvég kihívásaira. Ha Balázs József tovább mehetett volna ezen az úton, s ha nem térnek más utakra, nem hullanak el a társak, alighanem gazdagabb és érvényesebb lehetne az ezredvégi magyar epika.

Folyóiratközlések inkább csak szakmai érdeklődést szoktak kiváltani, tágabb érvényűvé a könyvek tehetik az írói jelentkezést. Balázs József első könyve a Magyarok. 1975 őszén a Magvető Kiadó pályakezdőket bemutató Új Termés sorozatának éppen századik köteteként jelent meg, s ez a formai elem már önmagában is figyelmet keltő volt. A következő nyáron már megkezdődtek a filmváltozat előkészítésének munkálatai, s természetes, hogy a sikeres film tovább mélyítette a mű ismertségét.

A Magyarok kritikai visszhangja igen széles körű volt.3 S megtörténhetett az is, ami elsőkönyves szerzőknél meglehetősen kivételes: a bírálók egy része több mű ismeretében fogalmazhatta meg véleményét. A Koportos ugyebár bárki által olvasható volt már, s hamarosan a harmadik regény is. S több folyóirat közölt olyan kritikát, amely egyszerre foglalkozott mindhárom könyvvel.4

44