Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 12. szám - Mózes Huba: Erdélyi elégia (Ismeretlen Dsidafordítások)
Különbözik viszont a két fordítás zárlata. Elsőként ismét Dsida fordításából idézek: Zordon érchomlokokként bukkannak az évek elő. Ó, szeptember van már! Lomha, nehezen telő. És íme, Radnóti fordításának megfelelő részlete: Érces ragyogással futnak az évek elő, szeptember érkezik már. A fürtöt érlelő. A két zárlat különbözősége másfél sor viszonylagos megfelelését követően válik nyilvánvalóvá. Ez a fordulat a befogadót mintegy az eltérések újbóli számbavételére készteti. Magam az eltérések közül kettőt tartok igazán tanulságosnak. Az elsőt a Dsida- és a Radnóti-féle fordítás alábbi szemelvényes részletei érzékeltetik: Vörös hold.../Megsápasztja az ifjak... homlokát,/Érleli, mint a halál... szaga... - Vörös hold.../ megsápasztja az ifjak... homlokát,/ belengi, mint a... halál... szaga... Meschendörfer költeményének tizenharmadik sora a Reiße igealakkal indul. Ennek a pontos és ugyanakkor meggondolkoztató megfelelője a Dsida fordításában szereplő Érleli igealak. Meggondolkoztató azért, mert a vörös holdról nehéz elképzelni, sőt el is hinni, legalábbis az első pillanatban, hogy nemcsak sápaszt, hanem egyidejűleg érlel is. Aligha vitás, hogy a Radnóti választotta belengi igealak természetesebben simul szövegkörnyezetébe. A zárlatban azonosítható második eltérés helyzeténél fogva fontosabb, mint az első, amellyel egyébként összefügg. Ezt mérlegelve megállapítható, hogy Dsida fordításának utolsó fél sora nem felel meg pontosan az eredeti költemény záró fél sorának, első olvasásra mégis közelebb áll hozzá, mint Radnóti fordításának befejezése. A Meschendörfer-féle eredeti: Ehern wie die Gestirne zogen die Jahre herauf, Ach, schon ist es September. Langsam neigt sich ihr Lauf. Dsida fordítása: (...) Ó, szeptember van már! Lomha, nehezen telő. A Radnótié: (...) szeptember érkezik már. A fürtöt érlelő. Dsida fordítása az elő- és tovatűnés lassú (netalán lassulónak vagy éppenséggel lelassultalak ítélhető) ritmusát negatív élményként rögzíti. Radnóti fordítása viszont azáltal, hogy a korábban belengive 1 helyettesített érleli igealakot 'szőlőt érlelő' jelentésben végül mégiscsak szövegbe iktatja, pozitív kicsengésűvé változtatja a zárlatot. Az elsőként idézett fordítás befejezésének hangulati ellenpontja Dsida Kóborló délután kedves kutyámmal című lírai riportjának utolsó tirádájában jelölhető meg: 41
