Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 12. szám - Horváth Dezső: Huszonnégy évvel később

- Mindenkinek jut hús is. A kívánság annyi csak, hogy amit kiszedünk, azt együk is meg. Otthon is ez a regula, és itt, az ő családjukban is. És itt van a hűtőszekrény, mindig van benne valami, és szabad a bejárásunk abba is.

Előkerül a feleség, töri a magyart, de érthetően beszél.- Otthon nem tanulhattam meg, mert csak az emberem volt magyar egyedül. O tanult meg románul. Most tanítanám a gazdát, de nem megy neki nagyon. Pedig jó lenne, ha szót tudna érteni mindenkivel, mert hamarosan jönnek a rokonok.- Hányán?- Heten vagyunk testvérek, és mind házasok.

Kiegészítés következik a gazda szájából.- Nagy lutri, hogy kit fogad be az ember a tanyájába. Ha őket ismerem, rájuk bízom, hogy olyanokat hívjanak, akikben szintén bízni lehet. Legközelebb hozzájuk a rokonok vannak, őket hívják először.- És ha hitvány a rokon?- Létezik olyan is - ezt már Fekete mondja -, például a mi fiunk. Tekergő lett, átjött ő is, de három éve azt se tudjuk, hol jár. Én se játszhatom el a bizalmat, olyat nem hívhatok, akiért kezességet nem vállalok.- Mi a munka?- Ami van, minden. Fóliában zöldség terem, őszibarackot metszeni kell, a disznókat el kell látni.- Az őszibarack metszése külön tudomány.- Szőlőt metszettem otthon is.- Más a szőlő.

A gazda megint megszólal:- Neki kimondottan nincsen érzéke hozzá, de elfogadható a munkája. Volt itt egy srác, megmutattuk neki, két nap múlva ugyanúgy tudta, mint mi. Az a szerencse, kimondott rosszindulat kellene hozzá, hogy a barackfa ne teremjen. Jön a sógora, brigádvezető volt a szőlőben, kíváncsi vagyok rá, mire megyünk egymással.

Fekete azt mondja, mindig ott van a gazda, ugyanúgy dolgozik, ha nem tudja, megkérdezi. Inkább kérdezni, mint elrontani.

Hamarosan hazajön a gazda fia is. Műszaki ember, de visszakívánkozik a mező- gazdaságba. Most telepítettek két nagy tábla őszibarackost, az már az ő kedvéért van. Távoktatás keretében tanulja a szakmát, most végzi az aranykalászosgazda-tan- folyamot.- Mi csalja haza?- Azt mondja, az iparban mindig csak alkalmazott maradhatna. Nagy úr az önállóság.

Vissza a vendégmunkásokhoz:- Hogyan lehet tizenkét évet távol lenni a hazájától?- Úgy, hogy minden hónapban megyünk pecsételni.- Ezt meg én nem értem.- Hazamegyünk, beütik a határon a kilépő pöcsétet. Visszajövünk, akkor meg a belépőt. Egy hónapig érvényes. Május 1-je után talán már három hónapra kitart. Majd meglátjuk.- Ismeri a bélelt útlevelet?- Én még nem adtam egyszer se, senkinek, egy fillért se. Beszélik, hogy jobban jár, aki beleteszi az ezrest, és szó nélkül el is teszi a határőr, de anélkül is lehet. Nem is a románok kukacoskodnak, hanem a magyarok. Rendnek muszáj lenni.- Ha netán, ne adj' isten, mégis megtudnák, hogy itt is feketemunkások vannak?- Ne adja isten, hogy megtudják. Sokakat összefogdosnak, és kitakarítják őket az országból.

32