Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 12. szám - Gát Anna: Megidézés (Kyrie); Átjárás (versek)
Gát Anna Megidézés (Kyrie) i. Ma éjjel elárultalak, És kezem ügyéből a bűnbánat-ostorok Szerteúsznak, mint a halak, Utánuk hiába kapkodok. Csipeszestül teregettem ki a szennyest, Meghazudtoltalak és megírtalak. Sánta fiitó gáncsolt ki, hogy elveszthesd, Derekamon szétreped a célszalag. Vödreidet holnaptól másutt merd, Tengerem nem ad többé strandot, fázom. Azt hiszem, seggbe kell rúgni az embert Néha, hogy egyenesen járjon. II. Intellektusod emeli a vádat, pragmatizmusod ítélkezik, fanatizmusod pedig máglyát rak. A testemből sarjadó lángok közt szél susog, ilyen dermesztő hideg hogy lehet? Szellemeim hátrálnak. Összeégve és vacogva fekszem a földön: feladom, de előbb szemellenzős tudósaim megéneklem, híred elmémből kirohan, át száz romfalon, melletted a józan ész, démonjaim mellettem. ni. És hűtlenségem, mint a méz, Túlcsordul a számon. Azután Kis patakként combjaimon tovavész, Önnön nyomait kergetve a bokán. Gyónás és térdeplés elmaradnak, a jeges Konyhakő, a hűtő öreges dünnyögése Nem törnek meg. Szabad vagyok. Nem tömködhetsz Kívülről bűntudatot a levélrésbe. 23
