Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 12. szám - Gát Anna: Megidézés (Kyrie); Átjárás (versek)
IV. Ma éjjel végre elengedtem a kezed, Kapaszkodni nem szabad. A vak hunyorogva Se láthat messze. Az ismeretlenbe egyedül megyek. Vagy tapogatózom, rajtam öltöny, szoknya. Te nem hallod a lépteket. Nem látsz el a ködig. Magod vesd máshol. Odüsszeuszt csak odakötözik. Telihold van, és megtébolyodtak a macskák, mintha szellemjárás lenne, vágtáznak fel-le a lakásban, talán visszatért a nagymama. Telihold van, a kert világoskékben ragyog, arcom szürke, amint kedves szóval csitítom a megszállt állatokat, várom, hogy kint a kék sárgába forduljon végre, mert az éjszaka neonfénye, a térmozgás a nappaliban, a nagymama az emeleten nem hagynak aludni. Hátrafésülöm a hajam, zárt inget öltök és hosszúnadrágot, mozdulataimból kikergetem az egykori táncost. Fejemet a magasba emelem, mintha nem volna apám, és kimondom, amit nem szabad: minden
