Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11. szám - Demény Péter: „Havas pillájú angyalok”
Demény Péter „Havas pillájú angyalok" Bálint Tibor újraolvasása „Az újrakiadások (az említettek mellett többek között a hetvenes évekbeli két nagyregény, a Zokogó majom, illetve a Kő hull apadó kútba című könyvek újbóli megjelentetése) fogadtatása ellentmondásos. Jómagam úgy látom, a szövegek zöme alól kifutott a talaj, amely a diktatúra idején éltette őket; ami akkor telibe talált (mint Bálint Tibor regénye, amelyből számtalan példány kelt el, nagy sikerű színdarabot írtak belőle, sőt film is készült a könyv alapján), nem aratott olyan osztatlan sikert, mint ahogy a korábbi fogadtatás alapján várni lehetett volna. Valami megszűnt: úgy tűnik, lejárt a sejtelmes kijelentések és kérdések ideje." A fenti passzust Király László kötete, az Éjféli esők (Mentor, Marosvásárhely, 1998) kapcsán írtam, és A fél fekete eb című recenzióban jelent meg előbb a Korunk 2001. októberi számában, később pedig A menyét lábnyomában (Komp-Press, Kolozsvár, 2003, 121- 128.). Mint látható, kissé szigorú voltam s valószínűleg igazságtalan is. Ezúttal az ellenkező irányból indulok, s azt vizsgálom meg, melyek azok a motívumok, amelyek miatt továbbra is élvezettel olvassuk/olvashatjuk Bálint Tibor fő művét. Pontosabban: azt állítom, hogy a Zokogó majom varázsának legfőbb titka az a feszültség, amely a kisemberek valósága és álmai között húzódik. „Vincze Béla tízezerédes" Mindenki álmodik ebben a regényben, bár talán helyesebb volna álmodozást írnunk. Ám a lényeg ugyanaz: minden fontosabb szereplő létrehoz magának egy másik valóságot, mint amelyben élni kényszerült, és ez a másik valóság tartja életben. Erzsiké, Vincze Béla felesége és Kálmánka édesanyja nagyon szereti édesapját, Fülöp Andort, akit Kakas Bandinak neveznek, s aki kordés szekerével járja a világot, „...sosem érzett iránta haragot; sőt, ha váratlanul toppant be (...) a szamárordítás s az öreg magas, imbolygó alakja az egyedüli vigasztalás volt számára; remélte, hogy egy napon az egész családot fölpakolja majd lovas szekérre, melyet ő fog hajtani (ekkor fehér ingben lesz!), s visszatérnek majd Józsefházára, ahol búza, kukorica terem, s nem kell mindenért a piacra szaladgálni; lesz kenyér, lesz hús bőviben, s valahogy az emberek is mások lesznek. (59. o. - az idézetek lelőhelyét a bukaresti Irodalmi Könyvkiadónál 1970-ben megjelent kötet szerint adom meg). De persze Kakas Bandi is álmodik valamiről, illetve visszaemlékezik valamire: „Álmában megint lovasfutár volt a 18-as Friedrich huszároknál, előrehajolva beszívta a 107
