Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 11. szám - Fekete J. József: „Miért újra Ulysses?”

tölteni. Hiszen „az Ulysses azért íródott, hogy megmutassa, az ember mindössze egypár érzelmi, értelmi és nyelvi sémának buta szajkója, vak és egyénieden képzettársító gép."9 És „Joyce egyik - hogy úgy mondjuk - legtragikusabb pikantériája éppen az, hogy rossz szemű ember csak egy talmi dadaista szóhalmazt lát benne, míg a hozzáértő éppen az egészen rendkívüli műveltségét élvezi: mint az egész kompozíció egyik legdöntőbb hajtóerejét".10

A kompozíció és a realizmus kérdésköréhez tartozik a nyelv, ami Szentkuthynál jószerével azonos a műveltség fogalmával, mert ő igazából a nyelv minden területét felhasználja műveiben: a tudományos szakzsargont, résztudományi szókészletet, az irodalmi nyelv eszköztárát, a legegyszerűbb analógiákat és többpólusú metaforákat és ezerarcú szinesztéziákat, filozófiai szövegfoszlányokat, a legfrissebb pesti argót - mind mint a realizmus eszközét. Olvasója számára az is természetesen cseng, hogy a filozófus alkalmazza az argót, az apacs pedig az einsteini lexikát. Világszemléletéből kiolvasható, hogy írói munkájában célul tűzte ki a világ egymástól végletesen távol lévő dolgainak nyelvi közelítését. Az „utcanyelv" - írta a Nagyvilág ankétjára válaszolva (Trágárság és irodalom. 1968) -, „a város dúsgazdag népdala. Ez pedig kell a) realizmushoz és kritikához, b) fantáziához [...] a fantasztikus, színes, vad utcanyelv irodalmi realizmus, kritika, burzsujköpő

nem azonos az első kiadáséval. Bartos úr kérdésemre, hogy milyen indokkal másította meg sok helyen a szöveget, továbbá nem érezte-e szükségét annak, hogy közölje a fordítóval változtatásait, azzal érvelt: Miklós olyan rendes, biztosan megengedné a javításokat, és hozzáfűzte: »higgye el, nem pénzért tettem.« Ezután az Európa Kiadó angol osztályának vezetőjéhez mentem el: Szentkuthy tudta nélkül ugyan kiszedték a második kiadáshoz az Ulyssest, de hogyan képzelték azt, hogy a fordító a tudta nélkül meghamisított szöveg kiadását engedélyezi? A kerülő érvelés az volt, hogy egy úgynevezett »computer-kiadás« alapján végezte az összehasonlítást Bartos, vagyis egy olyan új angol kiadás alapján, amely Joyce összes, korai és későbbi javításait tartalmazza. »No és Szentkuthy nem érdemelné meg azt a baráti gesztust, hogy a computer-kiadást Bartos Tibor megmutassa?« - kérdeztem. Az igazgató úr válaszképpen egy kis összehajtogatott, egylapos könyvkatalógust mutatott meg, azzal a megjegyzéssel, hogy ez van, de maga a computer-kiadás nincs meg. »És Bartos Tibornak?« - Neki sincs! - »Akkor miért hivatkoznak egy fantom computer-kiadásra, minek az alapján javított, és miért ilyen mértékben?« - Erre már határozott választ nem tudott adni. E)e a kiadó sarokba szorítottságát emlegette, és kért, ne hozzuk már ilyen nehéz helyzetbe őket, járuljunk hozzá az előkészített második kiadáshoz. Hozzájárultunk. Szentkuthy akkoriban oly mértékben a Szent Orpheus breviáriuma utolsó kötetének írásába volt eltemetkezve, hogy nem volt sem kedve, sem energiája gigantikus harcokat folytatni az Ulysses kiadójával. Aztán 1998-ban, tíz évvel Szentkuthy elhunyta után, következett a harmadik kiadás. Emlékeztettem az Európa Kiadó igazgatóját a második kiadás körüli lompos, nem éppen korrekt eljárásra, amely Bartos Tibor nevéhez fűződik, és határozottan megkérte, hogy az első kiadás szövege jelenjen meg. O határozottan megígérte. Azután szó nélkül a második kiadás szövege jelent meg. Ha Bartos Tiborban ennyi sérelem gyülem- lett fel harminc évvel ezelőtt, akkor miért nem az első kiadáskor teremtett tiszta helyzetet? Miért most degradálja a fordító munkáját a televízió szócsövén keresztül? Bartos Tibor ebben a tv-beszél- getésben a szavak mögött azt fejtette ki álszerény - no és melldomborító - hangnemben, hogy ő ugyan szerényen meghúzódik szerkesztőként a könyv első belső oldalán, de tudja meg most már mindenki: tulajdonképpen ő fordította az Ulyssest, mert Szentkuthy nem tudott angolul. Azt már nem is merem tudakolni, miért Szentkuthy neve szerepel fordítóként, miért nem Bartos Tiboré, aki bizonyára tud tanúkat/érveket felsorakoztatni, hogy az ő műve a magyar Ulysses. (Ezekre az érvekre én már nem fogok ellenérvekkel válaszolni; ennek a derűs hangvételű tv-riportnak a több évtizedre visszamenő előzményei mélyebb lélektani ingoványt és több kiadói rejtélyt takarnak, mint hogy ilyen rövid terjedelemben ki tudnám fejteni.) Mindenesetre felelőtlen kijelentésekkel sárba taposta szakmai becsületét egy olyan embernek, akihez állítólag baráti szálak fűzték, és aki már nem tud védekezni." Élet és Irodalom, 2002. január 18.

9 Múzsák testamentuma, 109. o.)

10 I. m. 108. o.

99