Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11. szám - Fekete J. József: „Miért újra Ulysses?”
Ezért a tudásukért (műveltségükért) becsülte Szentkuthy igazán nagyra Joyce-ot és Prous- tot (akikkel szövegeinek értelmezői gyakran hozták kapcsolatba), és ezért utasította el határozottan a francia új regényt (amihez ugyancsak örömest odasorolták munkásságát). Tanulmányaiban (James Joyce, 1947; Miért újra Ulysses?, 1968; A kívülálló bosszúja, 1962) a két szerző határtalan realitásigényét hozta közös nevezőre, és a realizmus legmarkánsabb képviselőinek tekintette őket. Joyce realizmusának gyökerét vallási emlékeinek ki- irthatatlanságában, tudományos érdeklődésében és racionalitásának szembesülésében látta az élet irracionális forgatagával szemben. Proust esetében „a szerkezet fenséges teljessége, az értelem [...] szinte eszelős csökönyössége, és végül: minden megfigyelt testi és lelki jelenségnek legplasztikusabb kifejezése: ez a három tette azt, hogy műve nem lett az idegérzékenyek fájdalmas, de művészileg használhatatlan nyavalygása [...]. Tipikusan nem neurotikus mű [Az eltűnt idő nyomában], nem a Freud-ipar olcsó nyersanyaga."6 Proustnál tehát a századvég neuraszténiája kap szigorúan racionális, huszadik századi szerkezeti keretet, Joyce-ot pedig éppen a neurotikus hajlam ösztönzi a barokk végtelenséggel halmozó és monumentális realista kompozícióba: „Joyce a gyáva, megfélemlített, csak bámulni, de cselekedni nem tudó, ügyetlen álmodozó - a benyomások itt túl nagy izgalommal túl mélyre hatolnak, rögzítődnek, »traumák« lesznek -, a bűntudat, halálfélelem, bujkáló onanizmus, az érzékszervek összehangolatlan túlfogékonysága, nihilista káoszérzés vesz körül egy eldobott villamosjegyet, egy női térdhajlást vagy szenteltvíznyomot a homlokráncban."7 Szentkuthy ezt igazán belülről érezhette, hiszen ő fordította magyarra Joyce Ulyssesét. Egy olyan remekművet alkotva, amit az utókor megkísérelt elvitatni a fordítótól.8 Ismét csak párhuzamot kell vonnunk a tanulmányok tételei és az irodalmi művek között: a gótikus katedrális-építkezés Szentkuthy egyik folyton visszatérő témája, sőt, szerkesztési elve, abból kiindulva, hogy ha már a világ kaotikus, akkor a művészi megfogalmazása legyen a legszigorúbban racionalista. Miként már korábban szóltam róla, Szentkuthy számára a fogalmak matematikai pontosságú megfogalmazása az eszmény, így mi más lenne a szerkesztésben, mint a geometria? De nem úgy, miként azt Robbe-Grillet elképzelte ( Nouveau Roman? 1967), vagyis, hogy a mérnöki leírásokkal kiküszöbölje az „emberszabású hasonlatokat és metaforákat" (Szentkuthy itt azonnal közbeveti, hogy a geometria ugyanolyan emberszabású, mint a hasonlat), hanem a halmozó barokk mintájára, a szigorú kompozíciós vonalak közét a nyelv lehetőségeivel a legteljesebben élve ki6 I. m. 285. o. ^ I. m. 107. o. ® Az eseményt részleteiben elmagyarázza Tompa Máriának az Élet és Irodalom hasábjain megjelent nyílt levele, amit teljes egészében idézek: „Per helyett nyílt levél Bartos Tibornak. A Budapest Televízió nyilvánosságára (2001. november 19) volt szüksége, hogy bizonyítsa harsány szerénységét és műfordítói erényeit? A tv-riportemő többek között az ötvenes és a hatvanas évek munkakörülményeiről faggatta Bartos urat, aki nyájas egyszerűséggel válaszolt: abban az időben minden író fordított... és hogy milyen volt a viszonya Szentkuthy Miklóssal? Baráti viszonyban voltak. Jó munkakapcsolatuk volt Joyce Ulyssesének fordítása idején, az ő lektori javításait Szentkuthy elfogadta... Miklós fiatal korában még tudott angolul, de öregebb korára, amikor az Ulyssest fordította, már elfelejtette a nyelvet. Ő, Bartos Tibor hat éven át javította Szentkuthy Ulysses- fordítását. Nem az én feladatom, hogy bizonygassam Szentkuthy Miklós angoltudását és fordítói kvalitásait. De megkérdezem, honnan tudja Bartos úr, hogy Szentkuthy fiatal korában tudott angolul? Vagy ez csak egy lekicsinylő, irgalmas simogatás akart lenni a pofonok mellé? És ha hat kemény éven keresztül javította Szentkuthy fordítását, akkor a második kiadást miért írta át? És a második kiadás lelkes átírásába miért nem avatta be Szentkuthyt? A második kiadás előtt, 1986-ban Szentkuthy megkapta az Ulysses korrektúráját, de az összehasonlításkor, észrevettem, hogy a regény szövege 98
