Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11. szám - Győrffy Ákos - Sánta Sebő: Perőcsény (Egy északbörzsönyi kistelepülés specifikus helyzete)
juk, ez az a mentalitás, amivel a falu helyzetét javítani lehetne a jövőre nézve. (Szomorúan kellett tapasztalnunk, hogy volt, aki ezeket a konkrét segítségnyújtásokat is kevesellte, leszólva kezelte.) A fennálló nagyon halo vány ellentétek mellett is tökéletes az együttélés. Az állandó lakosok és üdülni járók nem különülnek el egymástól helyileg, a település kis méretéből kifolyólag. Nincs külön üdülőövezet, a helyiek és üdülők házai felváltva helyezkednek el a helységben. Kedveltek a régi parasztházak nyaralóvá alakításai, nyilvánvalóan az eredeti állapot helyreállításával. A helyiek és nem helyiek, külföldiek között bizalmi viszony alakult ki, gyakori, hogy az üdülők a helyiekre bízzák az ingatlannal kapcsolatos ügyes-bajos dolgaikat, számlák fizetése, közüzemű órák leolvasása, náluk hagyják a ház kulcsát stb. Munkalehetőségek, mezőgazdaság A település legproblematikusabb pontja a munkahelyek hiánya. A lakosság pontosan egynegyede dolgozik, derül ki a 2001-es népszámlálási adatokból. Ez az arány 1980-ban 45% volt, míg 1990-ben 35%.6 A fenti drasztikus, évtizedenkénti 10%-os csökkenésnek két oka van. Egyrészt az elöregedéssel párhuzamosan nő az inaktív keresők aránya, másrészt mivel a faluban a közigazgatási szférán, egy-két kereskedelmi és vendéglátóegységen és a mezőgazdasági munkán kívül gyakorlatilag semmiféle munkalehetőség nincs, a munkaképes lakosság nagy része lassan elszivárgott más településekre. A foglalkoztatottak több mint fele szolgáltatási területen dolgozik, harmaduk a mezőgazdaságban. Helyben dolgozik az összes aktív kereső 40%-a, ami 40 embert jelent. Ebből 34 dolgozik a szolgáltatásban és mindössze 5 a mezőgazdaságban. (Mivel ezek az adatok 2001-ből7 származnak, amikor még működött a termelőszövetkezet, feltehetőleg a mai helyzet még rosz- szabb arányokat mutatna.) A maradék 58 ember nap mint nap ingázik. Ez önmagában nem jelentene problémát, de mivel a földrajzi elhelyezkedés miatt a legközelebbi városok is jó egy órára fekszenek a falutól, ez igencsak megnehezíti az ingázók életét. Az egyik interjúalanyunk a következőképpen fogalmazott: „most van pár fiatal, akik 80-100 kilométerre járnak dolgozni nem sok pénzért. Reggel fél hatkor kelnek és este fél hétre érnek haza." Igen szerencsésnek mondhatja magát az a néhány kérdőíves alanyunk, akik a nem messze fekvő Bernecebarátiban vagy Kemencén dolgoznak ipari alkalmazottként. A lakosok zöme tisztán látja ezt a helyzetet. Az állandó lakosok több mint negyedrésze szerint a munkahelyek, munkalehetőségek hiánya jelenti a legnagyobb problémát a községben. Sokan felismerték, hogy ez a legsúlyosabb kérdés a faluban, emiatt hagyták el a fiatalok a falut, ez az oka az elöregedésnek és a kis létszámnak. A falu legnagyobb munkaadója a termelőszövetkezet volt. A nagyüzemi szervezés idején a perőcsényiek nehezen álltak be a szervezet kötelékébe. A hatvanas évek elején, mint általában máshol is, az önálló parasztság nagy része megadta magát8, sorba léptek be a tsz-be. Elkezdődött a részes művelés, melyben fele-fele arányban részesült a tsz-tag, illetve a szövetkezet a megtermelt haszonból. „Ebben az időben a gyümölcsös tízmilliós hasznot hozott" - számol be a tsz egykori vezetője. (A hegység lábánál fekvő település időjárása általában nem kedvez a gabonaféléknek.9 A megtermelt gabonát főként az álla6 KSH 2002b. 7 Valuch 2002. 8 Novák 1977. 9 Szelényi 1992 85
