Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11. szám - Győrffy Ákos - Sánta Sebő: Perőcsény (Egy északbörzsönyi kistelepülés specifikus helyzete)
tok élelmezésére használták. Mint már említettük, a mezőgazdasági termelés Perőcsény- ben elsősorban a gyümölcstermesztésre irányulhat.) Ebben az időben a faluban sorra épültek az új házak, ekkoriban a tsz nagyjából 150 főt foglalkoztatott, kivétel nélkül perőcsényieket. Ez idő tájt a tsz-tagokat évenként megillette 16 mázsa gabona, amivel a háztáji gazdálkodásban az állatokat hizlalták, így jelentős többletjövedelemre tettek szert. A 70-es években a jól működő tsz-nek köszönhetően, a falu életmódmodellje teljes egészében követi Szelényi Iván parasztpolgárosodási téziseit10. A település lakói jól éltek, egyrészt a termelőszövetkezetből, másrészt az otthoni magángazdaságokból. A falu össz- népessége majdnem elérte az 1000 főt, bár a lassú fogyás már az ötvenes években megkezdődött. A nyolcvanas években elkezdődtek az összevonások, a helyi szövetkezetét összevonták több környékbeli tsz-szel, de ezt a szervezet még túlélte. A gyors hanyatlás az évtized második felében kezdődött el, mikor a szövetkezetnek kellett viselnie a járulékos költségeket a bedolgozói után. A létszám erőteljesen megcsappant. A kilencvenes években még működött szervezet, de egyre többen önálló gazdálkodásba kezdtek, kivették földjeiket, és a terület ettől szétaprózódott, ami nehezítette a munkát. Ekkor már csak 40-50 főnek jelentett ez megélhetést. A 2000-es évek elejére a csőd elkerülhetetlenné vált. Sajnos, ennyivel az ügy nem lett lezárva, folyamatos pereskedések vannak azóta is. A faluban a termelőszövetkezet legutóbbi szakasza sokakban indulatokat kavar. Ügyeskedésekről és átjátszott földekről hallani, ebben azonban nyilvánvalóan nem tudunk és nem akarunk állást foglalni. A szövetkezeti művelési formának itt már nem lehet jövője, állítják a helybéliek. A tsz-iroda ormótlan, kihasználatlan, mert valójában semmire sem használható épület. Bent dermesztő hideg. A folyosói faliújságokon minimum tíz éve hatályukat vesztett felhívások, közlemények. A komplexumban már csak az iroda egy részét használják. Ottjártunkkor épp az önfelszámolás folyt. Középkorú nőt találtunk az irodában. Öreg hűtőszekrény az ablak alatt, rajta kis elektromos tűzhely. Elhagyatottság, parizer az íróasztalon. Nem tud semmiről semmit, mosolyog: „ez van, láthassák maguk is". Akadnak, akik a tsz-es időket a falu aranykorának tartják, nem teljesen alaptalanul, tehetjük hozzá sietve. „Több volt a szórakozási lehetőség. A tsz szervezett dalesteket, eljött Harangozó Teri is" - meséli egy idős bácsi. „A nyolcvanas években, ha hárman dolgoztak a mezőgazdaságban egy családból, egy évi munkából meg tudtak venni egy 82 000 Ft-os új Skodát" - hallhattuk egy egykori tsz-tagtól. A szövetkezethez fűződő érzelmi viszonyokról sok mindent elárul az, hogy a 2003-as Pest megyei telefonkönyvben is még Vörös Csillag (!) Termelőszövetkezet néven van feltűntetve... Érdekes jelenség, hogy a jól prosperáló tsz egyfajta motorja is volt az elvándorlásnak. Két egymást követő generáció során is gyermekeiket kvázi túlképezték a helybéli élethez, igaz más-más okból kifolyólag. A mostani idősebb generáció tagjai többségében nehezebben adták be a derekukat a tsz-be, az ötvenes években. Ők a tsz-esítési folyamatot nyilvánvaló okokból a földjük elvesztéseként élték meg. Gyermekeiknek a föld hiányában nem tudták a hagyományos paraszti életformát nyújtani a jövőre nézve. A lábuk alól kicsúszott biztos megélhetés hiányában gyermekeiket jobbára taníttatták, többen nagy nélkülözések árán is. (Erről a jelenségről sokan számoltak be a beszélgetések alkalmával.) A kitanult gyerekek aztán nem is jöttek vissza, hanem a környező nagyobb városokban vagy a fővárosban telepedtek le. A következő generáció(k) tagjai már a termelőszövetkezeti rendszert kész tényként kezelték. A szervezet jó hasznot hozott és a település gyarapodott. A jómód eredményeként 10 Novák 1977. 86
