Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11. szám - Győrffy Ákos - Sánta Sebő: Perőcsény (Egy északbörzsönyi kistelepülés specifikus helyzete)
rán. Akár őslakosokat, akár betelepülőket, akár üdülőket kérdeztünk, senki sem számolt be konfliktushelyzetről a különböző csoportokkal kapcsolatosan. A helybéliek részéről a legnagyobb problémát az jelenti, hogy úgy érzik, hogy a kikapcsolódni, pihenni járók nem illeszkednek be a lokális társadalomba. Több olyan üdülőnek is van háza a községben, akik igen sok segítséget nyújthatnának falunak. Van köztük újságíró, közgazdász, sőt a szűkebben vett politikai elit egyik meghatározó személyisége is itt szokott nyaralni. Az üdülők nagyobb része, lehetőségeik ellenére, nem aktivizálja magát a helységért. Ők általában úgy gondolják, hogy a faluba pihenni járnak, nem azért, hogy még itt is tevékenykedjenek. A helyi állandó lakosok ezért némileg neheztelnek rájuk. Szerintük, mivel a helyi lakosság főleg idősekből áll, csak együttesen lehetne képezni egy aktív közösséget, amelyik tenni is tud és képes a településért. A helyzetet - megítélésünk szerint - reálisan látják. Ha a statisztikai adatokat nézzük, akkor az állandó lakosok (őslakosok és betelepülők) 70%-a mondta, hogy a betelepülők, üdülők jót tesznek a falunak, 10%-uk érezte úgy, hogy ez nem előnyös a településnek, a fennmaradó hányad is-is típusú válaszokat adott, vagy nem válaszolt. A beköltözőket vagy üdülőtulajdonosokat mindenki kedves, rendes embernek írta le. Összességében úgy látjuk, hogy a helyiek részéről a kérdés nyitott, és felismerik a betelepülések jelentőségét, szívesen látják az ideérkezőket. A betelepülők már vegyes érzelmekkel számolnak be minderről. „Akármit is mondanak a perőcsényiek, azért nem fogadják be az embert, mindig megmarad valamiféle távolság közöttük" - mondja egy olyan férfi, aki külföldről vásárolt itt házat a feleségével, aki eredetileg perőcsényi volt. Úgy látta, hogy még a feleségét sem fogadják ugyanúgy. „Képzelje, úgy hívnak minket, hogy jöttment" - árulta el egy üdülőtulajdonos. A református lelkipásztor arról számol be, hogy őt könnyen befogadták (14 éve él a faluban). Ezt ő a státusz kiváltságával magyarázza. „Akinek meg kell adni a tiszteletet, annak megadják" - mondja. Érdekes módon, ő mint betelepülő is a következőképpen látja a helyzetet: „vendégszeretők [a helyiek], szívesen látók, de az, hogy úgy bánnának az idegennel, mintha a testvérük lenne, az itt nem működik". Nem derült ki számunkra, hogy a fent vázolt probléma milyen súlyú, illetve valós-e egyáltalán. Fenntartjuk a véleményünket azonban arról, hogy a helyi lakosok befogadó- ak, mivel azok a betelepülők, akik 10-15 évnél hosszabb ideje már a faluban élnek, egytől egyig arról adtak számot, hogy milyen könnyen tudtak beilleszkedni a közegbe. Ebből arra következtettünk, hogy a betelepülők vegyes érzelmei annak tudhatok be, hogy nem estek még át azon a hosszú időn, amit egy kis - jellemzően falusi - lokális társadalom a teljes elfogadás határának szab meg. A betelepülők/üdülők egy teljesen külön csoportját képezik a holland nemzetiségűek. Kb. 15 holland család vásárolt ingatlant itt az utóbbi időben. Körükben igen kedvelt a természeti környezet és az elhagyott kis falu. Általában a nyarat töltik a faluban. (Tudomást szereztünk egy olyan holland családról is, aki fél évet Új-Zélandon, fél évet pedig Perő- csényben tölt!) Rajtuk kívül vannak még hasonló helyzetben svédek, németek és „mindenféle náció" - ahogy egy idős bácsi fogalmazott. A külföldi betelepülők úgy kerültek kapcsolatba a településsel, hogy általában egy Perőcsényből elszármazott és külföldön élő ismerősük hozta el őket a helységbe. A hollandokat mégis érdemes kiemelten kezelni, mivel sokat tesznek a faluért. Az ő (anyagi) segítségükkel sikerült megoldani a templom éjszakai világítását. Jelenleg egy alapítványon keresztül segítenek megvalósítani a Tájház létrejöttét a falu közepén. Az épület már megvan, a néprajzi anyagot pedig egy helyi 17 éves fiú gyűjtötte össze, hogy a biztató tendenciákról is essék szó. A hollandok nemrégiben ruhavásárt is rendeztek, melynek a bevételét megosztották a helyi egyház és önkormányzat között. Azt gondol84
