Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 11. szám - Győrffy Ákos - Sánta Sebő: Perőcsény (Egy északbörzsönyi kistelepülés specifikus helyzete)

Az idősebbek emlékeznek, hogy a háború előtt a településen izraelita vallásúak is voltak, de ma már nem élnek a faluban egyáltalán.

Úgy tűnik, hogy a református vallás dominanciája a betelepülések arányával sem fog megváltozni, mivel a holland betelepülők java része is protestáns, illetve maguk a Perő- csényről elszármazott visszatelepülök is nyilvánvalóan református vallásúként lettek anyakönyvezve. A betelepülő reformátusok és nem reformátusok aránya ebből kifolyólag stagnálni látszik.

A népszámlálási adatokból kitűnik az is, hogy Perőcsényben egy olyan ember akadt, aki szlovák nemzetiségűnek vallotta magát, míg az összes többi lakos magyar nemzetiségűként identifikálta saját magát. Ez a tény szintén sarkallatos pontja volt kutatásunknak. A beszélgetések, interjúk, falubeli sétáink és tapasztalatszerzéseink során kiderült, hogy a népszámlálási felvétel gyakorlatilag teljes egészében megfelel a valóságnak, nem történt olyasmi, hogy valaki nem szívesen vallotta be etnikai hovatartozását a kérdezőbiztosnak.

Perőcsényben nincsenek romák. A kérdést azért érdemes körbejárni egy kicsit, mivel a környező települések többségén élnek cigány családok. A szocialista időszakban, a 60- as években, megpróbált ugyan egy roma család betelepedni, de csak két hetet töltöttek a településen, majd maguktól elmentek. A dolog mikéntjére nem derült fény. Mindenesetre a helybéliek egy része inkább örül ennek a helyzetnek, ebben látják egyik okát annak, hogy a faluban - kétségkívül - remek a közbiztonság. Úgy tűnik, ebben a nem állandó lakosok is egyetértenek, „nincsenek cigányok sem, ezért nyitva lehet hagyni a kaput is" - mesélte nekünk egy üdülni járó középkorú férfi. (A településen lakók túlnyomó része persze felismeri, hogy a jó közbiztonságnak elsősorban az az oka, hogy mindenki ismer mindenkit, és vigyáznak egymás értékeire. Összességében csak a személyes beszélgetések alkalmával kaptunk néhány olyan választ, hogy „nálunk nincs bazi nagy roma lag- zi" stb. Nem fedné a valóságot, ha a perőcsényiekre rásütnénk az előítéletesség bélyegét.) A romákkal vagy másokkal való személyes konfrontációról azonban senki sem számolt be. Ez az etnikai összetétel a faluban biztosan nem fog változni a jövőben, mivel olyan magasak az ingatlanárak, hogy a környékbeli, többségében igen szerény körülmények közt élő cigány családok ezt nem engedhetik meg maguknak. (Még ha éreznének is valamiféle késztetést arra, hogy a faluba költözzenek.)

Őslakosok, betelepülők, nyaralók

A Perőcsényben élőket célszerűnek láttuk besorolni három kategóriába, így is vizsgálva az esetleges különbségeket. Azokat, akik születésüktől fogva a településen élnek, őslakosoknak neveztük. Akik állandó lakosai a településnek, de csak később költöztek a faluba, ők a betelepülők. Végül üdülőknek hívtuk azokat, akik nem állandó lakosok, általában hétvégéket vagy üdülési szezonokat töltenek a községben. Az így képzett kategóriáknak a kérdőíves vizsgálat során is nagy hasznát láttuk.

Már a terepmunka során kiderült számunkra, hogy a településen élők igen barátságosak, és ezzel nagyon megkönnyítették számunkra a munkát. Beszélgetéseink és interjúink alapján teljes egészében úgy tűnt, hogy a helyiek jó dolognak tartják, hogy vannak betelepülők és üdülők is a faluban. Tipikus érvelésnek mondható az, hogy jót tesznek a falunak, mert rendbe rakják az ingatlanokat, nem dőlnek be a romos házak, felverik az árakat. „Olyan sokan akarnak itt házat vermi, hogy várják, ki, mikor hal meg, hogy meg- vehessék, sorban állnak érte." Azon felül, hogy javítják a település összképét, kiderült, hogy járulékos haszonként legtöbbször helybélieket alkalmaznak a felújítási munkák so83