Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 11. szám - Győrffy Ákos - Sánta Sebő: Perőcsény (Egy északbörzsönyi kistelepülés specifikus helyzete)

munkra az volt, hogy az elvándoroltak több, mint háromnegyede Pest megyén belül telepedett le.

Kérdésünkre, hogy miért hagyták el a gyermekek a települést, a leggyakoribb (70%) válasz az volt, hogy helyben nem találtak volna munkát. 20%-uk másik településre házasodott, a többiek családi problémák, illetve egyéb okok miatt döntöttek a távozás mellett.

Szociális juttatásokat az idősek nem nagyon vesznek igénybe. Ezt mind a szociális ügyekkel foglalkozó, a Polgármesteri Hivatalban dolgozó hölgy, mind a polgármester asszony, mind a helyi tiszteletes megerősítette. Az idősek „alantasnak" érzik a segítséget, „aki kicsit is mozogni képes, az dolgozik, nem hagyja el magát". Működik a faluban egy szociális otthon, amely az idősek gondozását tűzte ki céljául, reggel megjönnek az öregek, este elmennek, itt kapnak ebédet és ellátást. Azonban ennek az otthonnak a kihasználtsága sem maximális, többeknek házhoz szállítják kérésre az ebédet.

Magára maradt, elhagyott idős ember nem nagyon van a településen, a hozzátartozók, elszármazott gyermekek gondját viselik az ittenieknek. Abban a néhány esetben, mikor szükség van a segítségre, az önkormányzat megteszi a szükséges lépéseket, de ez nem olyan mértékű, hogy akár a helyi költségvetést is veszélyeztetné.

Az utcákon ottjártunkkor láthatólag kevés a fiatal. Az idősek általában közvetlenek és kedvesek. Minél fiatalabbal beszélünk, annál inkább megfigyelhető volt valamiféle keserűség, reménytelenség. Mindez a hagyományos falusi életrend felbomlását vagy ellehetetlenülését jelzi. Ugyanennek a helyzetnek kimagasló dokumentumát - szociológiai és szépirodalmi értelemben egyaránt - Oravecz Imre tárja elénk, Az öregek látogatása4 című költeményében, melynek mondanivalóját a feltáruló valóság hatására jobban át tudtuk élni.

Vallási és etnikai homogenitás

Perőcsény református település. A 2001-es népszámlálás alkalmával az állandó lakosok 80%-a vallotta magát református vallásúnak, 14% a katolikusok aránya, a többi vallás aránya elhanyagolható, a fennmaradó részt jóformán a kérdésre nem válaszolók teszik ki.5 Mint később kiderült, a katolikus vallásúak jelentős része később költözött a faluba, az őslakosok majdnem mindannyian reformátusok. Ennyire tisztán protestáns falu nincs még egy a környéken. A legközelebbi hasonló helyzetű község Szokolya, ami légvonalban ugyan nincsen messze, de a két falu közé ékelődik hazánk második legmagasabb hegysége, a Börzsöny.

Szinte kivétel nélkül, akivel elbeszélgettünk a terepmunka során, megemlítette, hogy Perőcsény „szín református község", és mint ilyen, egyedülálló a vidéken. „A perőcsényi őslakosok mind reformátusok, ha van katolikus, az csak betelepülő lehet." Érdekes módon, mind a helyi vallási vezető, mind többen mások is párhuzamot vontak a falu református vallású homogenitása és a között, hogy a perőcsényiek, „szorgalmas", „dolgos emberek", illetve „nincsen szegény ember". Az embernek önkéntelenül is eszébe jut erről Weber Protestáns etikája.

A tiszteletes úrtól megtudtuk, hogy a vasárnapi istentiszteleteken 50-60 hívő, míg a hétköznapi szertartáson általában 15-20 ember vesz részt. Az a néhány katolikus betelepülő, aki aktívan gyakorolja a vallását, szintén eljár vasárnaponként a református szertartásra, ezzel valamilyen erőteljesebb kohéziót vonva az őslakosok és saját maga közt. „Ilyen szempontból befogadóak a perőcsényiek" - jegyzi meg a lelkész.

4 Oravecz 1998.

5 KSH 2002b.

82