Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 11. szám - Czakó Gábor: A víz

Asszonya, gyermeke s ő maga mind uzsorás gazdák, Múlt viszonyából egyik a mástól csalta ki jussát. Tolvajok ók mind, kik kirabolták oh, a kegyelmet!

Cél, ami szerte veszendő' - visszaadatva erő!

Sírgödör annak a teste ki húseledelt habzsol,

Semmibe' sem más, mint feneketlen, éktelen akna;

Életet oltnak számtalanul, sőt hasztalanul csak, így fizetik meg a három mérget, a hat rabolót.

Mélyre bezáratik buddha-valójuk, igen mélyre,

Kín, nyomorúság, bú szipolyozza csak szakadatlan, Kapzsi mohóság, vágy tüze éhes lángjai fojtják,

Nincs oly idő, amikor nem forrna, buzogna e hő.

Mind gonoszabb a világ, szakadatlan a hajhászás,

Fenn vagy alant intéznek, uralnak - nincs öröm immár. Mint gyarapítják egyre sivár ínségük a lények! Sürgeti-hajtja a démon azt, aki gazdagodó.

Szinte alig se akad, ki a jót teszi, ápolja,

Bűnkövetők nagy áradatának vége se hossza;

Démoni úr, sóvár, ki a tűzvésznek csiholója Hogyha esélyt kap a jóra, visszavonul, nyoma vész.

Népe közé elegyedve csiszolja a szólamját,

Szégyene nincsen, és sosem ismert rettenetét sem;

Ámde a Szentnek, Fénynek, Erőnek, Bölcsnek e mázzal Mondani nem tud olyan szót már, ami elhihető!

Lények előtt gomolyogva homály fala elkendőz,

Nem törekednek ők nemes úton átcsiszolódni;

Sértik a Buddhát, sértik a Tant és sértik a Rendet, Felfokozódik az ártás, fogyton a jóakarat.

Bölcs tudomással a lényeget értve belátjátok:

Vajh' ki teremti nagy s kicsi mindenség egyetemjét?

És a teremtéskor hogyan építkeznek a karmák?

Érteni kell a hanyatlás és a növés viszonyát,

Tudni a fajta szerint valahány egyed élőlényt,

Hogy hova lettek balsikerű s eszményi világok,

S azt, ami éppily nagyszerű rejtély: hogy hova térnek Végezetül meg a lények, mind a teremtve levők?