Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 11. szám - Czakó Gábor: A víz

Pontosan elmagyarázta a jóakaró Máni,

Szólva a természet valamennyi formajegyéről;

S mert az eloldódásra hajoltok, mindeme szókra Szellemetek felocsúdjék, úgy meditáljatok el!

Hús nem evése, adás, tanulás, szövegismétlés,

Ésszel ítélni, hű, fogadalmas életet élni,

Jó kegyelemmel bírni, követni, félni fegyelmet - Hogyha ezekre ügyeltek, nem fog elérni a vész.

Lelkesen állhatatos legyetek az igaz Tanban!

Egyre csiszoljátok tudomástok, oszlopul állni Jó Tanításnak! Rossz hagyománnyal hagyjatok ím fel! Lépjetek tiszta szívűn az útra, mi megszabadít!

Lelketek üdve okán legyetek szabadok mindig,

S könnyeden hagytok fel valamennyi túlszeretéssel! Hirtelenül jő majd a halál és megteszi dolgát - Már ama kín közelében bánni ugyan haszon-é?!

Mindezeket ha megértitek, íme belátjátok:

Nincs e világon semmi dolog, mely támaszul állhat; Asszonyod ő vagy gyermekeid vagy bárki szeretted - Nem veszik át tehelyetted, tőled a végutazást.

Két dolog az, mi a lényeg: a jó meg a rossz tettek.

Ők követik majd buddha-valótok, bárhova léptek.

Pompa, dicsőség, mind a becses játékszeretek - ám Eljön a nap, mikor el kell válni, hisz itt az idő.

Vizslat a bölcs, hogy előre ügyeljen a léptére,

S démoni úr nem lopja meg őt halál-születéssel,

Mert aki fel tud hagyni parádéval, szerelemmel,

Azt sose húzza a három méreg, az öt kusza vágy.

Törjetek egy akarattal a szent, igaz ösvényre!

Hogy miélőbben jussatok el Nirvána-hazába,

Tiszta terén nincs négy keserű, nincs hét nyomorú vész így neve Boldog-örömföld, mely örök életet él.

Fordította és az előszót írta: Csornai Katalin