Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11. szám - Czakó Gábor: A víz
Az Olyanság négy nyugovás-testét érve mindenütt, Nem fúlok a négy hatalmas nyomomba, mélyre el. Hosszú idők béklyóitól lábam íme, oldd ma féli Három Örök szálegyenes dharma-útját rója majd! Három Örök szálegyenes dharma-útján haladván Békederű birodalmát megtalálhatom hamar! Töltse be a tudatomat az egykori Olyanság Tisztasággal, fényvilággal, nyugalommal örökkön! Tisztasággal, fény világgal, nyugalommal tudatom Ha betöltőd, elinal a kusza téboly e földön. Hadd láthassam mindenkor a Kegyes Atyát, és a lét Kerekén az élet-halál ne gyötörjön ezután! Ha már tiszták gyökereim s felébredett tudatom, Nem válhatok botorrá, ki áldozattá lesz bután. Támaszoddal tudom, Nagy Szent, többé már nem vettetek Élet-halál útjaira, mint valami hordalék. Nyújtsad legott fényességes részvét-karod, hogy a rút Démonoknak odavetve ne lehessen martalék! Meggyötörtén száll panaszszóm, igaz szívvel tehozzád: Áraszd felém kegyelmedet, hadd legyen hát, ami véd! Kalpahossznyi bűneimet bocsássad meg, amiképp Feloldoztad már a múltban asszonyokét s fiakét! Fény-bárányod vagyok, Nagy Szent! Könnyek között panaszlom, Zokogom el jajszavakkal, mi keserves bánatom: Elragadtak hirtelen a farkasok, a dúvadak, El a fény jó pásztorától, messze-messze, jaj nagyon! Bocsássad le szent kegyelmed! Végy fel engem és emelj Be a jámbor, fényes nyájba! Halld a hangom mint eseng! A ligetes dharmahegység büszke, fennkölt bércein Hadd barangoljak szabadon, félelemtől mentesen! Es vagyok a fény-gabona magva, Nagy Szent, kit a mély Sűrű erdő és a tüskebozót közé szórtak el. Bocsássad le szent kegyelmed! Végy fel engem és emelj Dharma-térnek szérűjébe! - világodba jussak el! 72
