Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 11. szám - Buda Ferenc: Rendkeresés (Jegyzetlapjaimból)

ujjnyit mindkét kábel szigeteléséből, a szabadon maradt drótvégeket kampósra begörbíti s összeakasztja: így ni, azt mondja. Csak aztán el ne felejtse leálláskor szétválasztani. Biztosan eljutunk vele hazáig? Egészen biztos. Mennyivel tarto­zom? - kérdem a sárga angyaltól. Tagja az autóklubnak? Nem. Akkor hát ötezer forint. Fizetek boldogan: fő, hogy hazajussunk. Igazat mondott a fiú: ezzel a jól bevált autótolvaj-módszerrel sikerült jó ütemben, további fennakadás nélkül megtennünk az utat Gyöngyöstől Ókécskéig. Másnap a helybéli szerelő rakott a kocsiba egy használt önindítót 7000 forintért. Ez az eddigiekhez adva - s a ben­zin árát nem számítva - 12 ezer forintnyi többletkiadás. S minden bizonnyal nem az utolsó. Ehhez képest az a 450 forint, amit egy újonnan vásárolt kerékpár belső tömlőért kifizettem, említésre sem méltó. Igaz: a Kékesre kissé hajszás len­ne két keréken föltekemi. De hát ha mindenáron odakívánkozom, a busz oda is fölvisz ingyen. Mostanság azonban aligha megyek arrafelé. A minap megjártam Békéscsabát. Jeles előadók részvételével irodalmi tanács­kozás a megyei könyvtárban: Humor a magyar irodalomban. Érdekes, tartalmas, színvonalas. Este a gyulai Várszínházban 12 költő és író adja elő humoros - vagy legalábbis annak szánt - műveit. Köztük én is. Telt ház, a hálás közönség este 9- től csaknem éjfélig ott ül a nézőtéren, még a szünet után sem ritkulnak meg a széksorok. P. Sz. Üvegfenék című karcolata - megérdemelten - hatalmas, kirob­banó siker, a szerző utánozhatatlan előadásában: az est csúcsa. Számomra egy­előre még szokatlan ez az újfajta szerepkör, félszegnek érzem a hangomat, s kí­vülről, kissé idegenkedve tekintek magamra. Néhány napos távoliét után itthon a feleségem. Jó együtt üldögélni, egymás közelében tenni-venni. Hajszás, zaklatott napokon néha rá-rákívánkozom az egyedüllétre, ám ha magam maradok, előbb-utóbb rosszkedvem támad, nem ta­lálom a helyemet. Negyvennégy esztendeje is elmúlt már az idén, hogy egymás­hoz szegődtünk. Remélem, megéljük együtt az ötvenediket s majd a hatvanadi­kat is. A háztól elszállt gyermekeinket viszont gyakrabban kellene látnunk: hogy tovább élhessünk. * Miután az írókat-költőket félrehessegették a politikától (pontosabban szólva: nagy részük maga visszahúzódott, egy-kettő közülük pedig még inkább belelá- bolt, ám nekik sem tett jót), szóval az irodalom s az irodalmi élet depoli- tizál(ód)ása után hamarosan bebizonyosodott: a felkínálkozó új lehetőségeket igazából a profi politikusok sem tudták jóra fordítani. Legfeljebb - tisztelet a ki­vételnek - a maguk javára. No persze: akik - bevallva vagy bevallatlanul - pótcselekvésnek tekintik írói hi­vatásuk gyakorlását s helyette politizálnak, azok íróvoltáról nincs mit beszélni. 57

Next

/
Thumbnails
Contents