Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 11. szám - Buda Ferenc: Rendkeresés (Jegyzetlapjaimból)

Buda Ferenc

Rendkeresés- Jegyzetlapjaimból Még a sivatag is lehet valamely nép híven szeretett hazája. (No persze: oázisok, víznyerő helyek azért szükségesek még a szereteten túl is.) Bővebben s hitelesebben beduinok, türkmenek, mongolok szólhatnának erről. Történelmi, földtörténeti adatok tanúsítják: valaha virágzó tájak terültek el a mai sivatagok helyén. (Legalábbis részben.) A jelenkori éghajlatváltozások iránya s üteme újabb területek elsivatagosodásának veszélyét vetíti előre. Nem épp szívderítő tudomásul venni, hogy ez a veszély leselkedik - egyebek közt - Eurázsia gabonatermő hatalmas térségeire, így hazánk nagy részére is. Ennek a folyamatnak a jelei a Duna-Tisza közi Homokhátságon már évtizedek óta észlelhetők. Csöppet sem vigasztaló, hogy e baljós változások bekövetkeztéért nem - vagy nem csupán - tőlünk független s mai ismereteink szerint befolyásolhatatlan természeti tényezők, hanem az emberi tevékenység elképesztő méreteket öltő káros megnyilvánulásai is okolhatók. Végképp elkeserítő, hogy azok a gazdasági és politikai hatalmak, amelyek a legnagyobb pusztítást vitték és viszik végbe a bioszférában: a piac, a pénz s a fegyverek hatalmasai semmi hajlandóságot nem mutatnak rá, hogy az egész földi életet károsító tevékenységüket félbehagyják vagy legalább mérsékeljék. így aztán belátható időn - akár egy-két nemzedékváltáson - belül szembetalálkozhatunk a nagy kérdéssel - no, nem azzal, hogy szeret- hető-é a haza sivatag földje, hanem azzal, hogy megélhetünk-é rajta. S ha nem, hát hová?... A ránk bízott kék bolygó lakhatatlanná tétele után én már nem hiszek a művelhető csillagok délibábos utópiájában.

(A fenti eszmefuttatást a reggel óta tartó, szinte elviselhetetlen hőség indította el bennem. Délután három óra körül érte el a tetőpontot: minden jel szerint a közeledő hidegfront hajtotta-sűrítette maga előtt a meleget. Az imént aztán némi szél s mennydörgés kíséretében csendesen megeredt az eső. Jó lett volna, ha eltart egy-két óráig — vagy ha nem addig, hát legalább egy jó erős zuhé kerekedik belőle -, de hát se ez, se az nem lett. Ettől a gyenge kis permetegtől némi lélegzethez jutottam ugyan, ám a szomjas homok s a tikkadt növények nem sok hasznát látták.)

Harmadnap rápótolta az ég a minapi szűkmarkú áldást. Villámlik s dörög az ég, szakad a sűrű zápor, s én mezítláb s ing nélkül a hirtelen összegyűlt tócsákban tapicskolva lapáttal egyengetem a lejtős udvaron lefelé iramló esővíz útját.

52