Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11. szám - Csehy Zoltán: Hecatelegium (versciklus)
Csehy Zoltán Hecatelegium Battiadéshez Battiades remekel: méretre metéli a verset, tőzsérként ad-vesz, foldoz akár a szabó. Izgul furtonfurt, nem hagyja nyugodni a kérdés: „Megdug előbb Phoebus? Ingyen is ad koszorút?" Jaj, levelenként kell lopkodnod a ritka babért is! így is csak - szörnyű! - fél koszorúra elég! Fél koszorúd óvnád, de az őszi szelecske kegyetlen, sóhajt, s pár szirmot lábad alatt taposol! Szellent diszkréten csak a Múzsa a Tempe öléből, s egy új, kába levél szédül a porba megint! Könyvedet elküldted: „Nos, Maximus, íme, a művem! Jobb, ha sajátjaidat trágyakupacra veted! Sőt: kösd föl magadat, megpukkadsz úgyis a végén! Két várost önt el majd kifakadva epéd! Mérgezd meg magadat, tudok egy-két régi receptet! Dőlj kardodba, ne félj, lesz, aki majd besegít! Vár Leucas, mely Sapphót önként nyelte halálba, költő ősödtől lesd el a módszereit! Vagy mérgedben szállj a hajóra, utazz, Tomi áhít! írj törökül, tán ott elmegy az ostobaság! Harcolj, hátha megölnek s hősként halsz meg a végén, rossz életművön isteni pont a halál." Pállott szádból, jaj, jaj, csak nem a jós szava böffent? Tényleg megpukkaszt vésztele versköteted? Fürge Prométheusom segített: tengerbe vetettem! Sejted-e, mért fosnak arrafelé a halak? 40
