Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11. szám - Bogdán László: Az elsüllyedt Súgásban; Advent Bécsben; A jelenés; A lassú téboly (versek)
2. Az út Hullani kezdett a hó és fél ötre havazása annyira erősödött, hogy meg kellett állnom, pedig úti célom már nem lehetett messze. Képtelen voltam tájékozódni, megzavartak a hópelyhek. Mozgó függönyként takarták el a tájat. Setét, koponya alakú szikla oldalában kerestem menedéket. Túrabakancsom ugyan még nem ázott be, de a talpam alatt szilánkosan recsegő hóban egyre illuzórikusabbá vállott az előrehaladás, ráadásul észrevehetően sötétedett. Akkor döbbentem rá először vállalkozásom képtelenségére. Talán sátrat is kellett volna hoznom, hálózsákot, de nem is gondoltam arra, hogy itt érhet az alattomosan máris körülöttem ólálkodó éjszaka. Még csak a farkasok hiányoznak, esetleg egy lavina. Elindultam megint. Legfeljebb meghalok. 3. A csúcson Öt körül váratlanul állott el a havazás. Erősödött a szél, de már láttam a keresztet, s időnként térdig, combközépig süppedve a hóba, kitartóan közelítettem. Felérve a zsebkendőnyi fennsíkra, a kereszt mellé állva a félhomályban, váratlanul nyugodtam meg. Ittam egy korty rumot. Önkioldóval néhány fotográfiát is készítettem, maradjon nyoma kalandomnak. Az égről a szél közben eltakarította a felhőket és megjelentek az első csillagok. A kereszt mellé ültem le, a talpazatra, a körülöttem ólálkodó szél láthatóvá tették a fennsík különös alakzatokat formáló köveit. Vajon kik rakosgathatták ezeket, csak általuk ismert rend szerint?! Óriási, kitátott szájat formáztak. Vajon elnyel? 2004. február 28. 31
