Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11. szám - Dobozi Eszter: Sovány kísérlet; A gép (versek)
Dobozi Eszter Sovány kísérlet Mint ki eltévedett, s átjárhatatlan massza foglya volna. Értelme már nincs előremenekülésnek, se rajban, se magányos nyomulásban. Nem látszik egyetlen fényfolt, nincs sehol az égbolt. Nincs más, mint vissza a kiindulásig, oda, hol kezdetben mind csupa tény volt, mi felhangzott, látszott. Érdese s éle volt tárgyaidnak. Bár, mint holmi légyott, már nem fog felcsigázni ízlelése s illata sem. Se rút, se szép rabul nem úgy ejt, mint rég, első érintgetése fagynak, hőnek. Vízpartokon, ha túl egy madár röptét szemlélhetted... A szárak szúrása, levelek bolyha... Nem úgy fest színek tüze, mint egykor. Csak ha láttad, hitted... S hited, hogy láttad, bölcs erő volt veled. így való. És tiéd ezáltal. Nem csak kép, minden felfedezhető folt, mi csak derengett, már a képzeletnek elég volt, hogy tobzódjon. Dőzsölő pók a hálóban tombol ily elveszetten áldozatának romjain. Betölti tömötten a helyt, melynek rabja egyben. Balga játékomat e keszkenőnyi felületen ne szánd. Száraz levélkék, elfakult szirmok - könyvlapok közötti sóhajok egy tájból... Más, mint a fénykép... Sovány kísérlet ez: tapinthatóan, mi itt volt s élt, ne hagyja az öt érzék veszni, mely - mint maga is - elhalóban... 32
