Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 11. szám - Bogdán László: Az elsüllyedt Súgásban; Advent Bécsben; A jelenés; A lassú téboly (versek)

A jelenés

Ott, a Szent István dómban, mikor gyertyát gyújtottam Érte, hogy jönne vissza!...Viola megjelent.

Kis kékpettyes ruhában, ahogy mindég is vártam, a két karom kitártam. „Milyen ott? Odafenn?”

De semmit el nem mondott. Csak tétován mosolygott. Feledtem telet, gondot. „Itt maradsz-e velem?!”

Éreztem érintését, izgató közelségét,

Sugárzó égi fényét. Szétesett a jelen.

Beúszott a templomba a tó is, néhány nyírfa.

Minden megtörtént újra. Fölénk borult a sátor.

És ott, a rétyi nyírben. Vagy itt a dómban, Bécsben, Már nem féltem, reméltem! Elragadott a mámor. Adventi áhítatban meghaltam volna érte.

Ott libegett, mosolygott. Visszajő még, ígérte.

2004. február 14.

A lassú téboly

1. Az indulás

Fél háromkor indultam el, sugárzóan tiszta időben.

„Itt az idő! Eljött az én időm is! Most vagy soha!"

„A csúcsra - érdeklődött a kövér csapos, és göcögve nevetett. - Nem javallom. Veszélyes! Az idő tudja itt bármikor..." „De hát - mutattam körbe semmi vész!”

A vakító napsütésben kéken derengett a csúcs.

Lemondóan legyintett. „Ez nem jelent semmit és az előrejelzések is...” Hátizsákommal, fényképezőgépemmel nyakamban bizarr látvány lehettem. Árnyékom Szűz hóra vetült. Nem voltak nyomok. Egy óra múlva váratlanul mégis elborult. Gonosz fekete felhők gomolyogtak, már nem is látszott a csúcs, de én - noha szemem előtt a balsejtelem viliódzó pontocskái semmi jót nem ígértek - kitartóan emeltem a lábam és nem is gondoltam a veszélyre.