Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11. szám - Bogdán László: Az elsüllyedt Súgásban; Advent Bécsben; A jelenés; A lassú téboly (versek)
Bogdán László Az elsüllyedt Súgásban És még egy utóirat Összeseprik a trombitákat az elsüllyedt Súgásban. Versírás közben hó hull, a versben örök nyár van. Még győztesnek hiszed magad, az elsüllyedt Súgásban. Hetvennégyben sugárzó, máig tomboló nyár van. Itt vannak még mind, akik már nem lehetnének itt. Előd, Gerzson, Imre, Dani, Zsiga vodkát iszik. Itt a már régóta szétesett asztalnál ültek, itt. A felszarvazott férjek hada őrjöng, dalol, iszik. Itt vannak még akik régen eltűztek innen. A füstös hodályban egy árny most némán tovaszökken. Ideje, hogy mi is végleg eltűzzünk innen?! Kivel voltál velem? A kétely tovaszökken, az elsüllyedt Súgásban bosszúállón cikáznak kísértetté, kobolddá, lidérccé váló árnyak. 2004. február 14. Advent Becsben Pislákoltak a gyertyák a Szent István templomban. Forralt bort ittunk, utcán eldobható pohárból. Éreztem az Úristen közelségét. Vacogtam. Jöttek az árnyak egyre és az adventi mámor megszédített, a gyertyák lobogó lidércfénye, orgona búgó hangja, Jézusfehér virágok... Régóta voltam úton. Imádkozni is kéne! Elveszetten dadogtam. Nem tudtam mire várok? Meggyújtottam egy gyertyát. Talán ha az ábécét mondom, úgyis megérti, akihez most beszélek. „Gondolj rá - így az angyal. - Idézd fel nevetését, alakját, mozdulatát, emlékezz ez a lényeg! Kiért gyújtottál gyertyát? Érte, ki a balesetben halt meg? Kit nem feledhetsz? S nem hozhat vissza Isten? 2004. február 14. 29
