Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 11. szám - Papp Tibor: A varrónő

Ella, hálálkodásképpen, végighúzta tenyerét Olivér combján, fentről lefelé, aztán a szemébe nézett és mosolyogni kezdett. Köszönöm, szürcsögte Olivér fülébe, nagyszerű, hogy te miket nem találsz! Ez is újat hoz a konyhámba. Aztán óvatosan, mint akik először kóstolják meg egymást, csókolózni kezdtek. Kis idő múlva Ella keze újra Olivér combjára tévedt, majd a csókból kibontakozva megszólalt: gyere, menjünk az emeletre, ott kényelmesebb.

A bejárati folyosóról a hátsó lépcső vezetett az emeletre, a felső folyosó előszobává szélesedett. Innen nyílt a hálószoba, hátul egy másik szoba és a kettő között egy nagy fürdőszoba.

A hálószobába lépve Olivérnek a rézcsöves franciaágy kötötte le a figyelmét, melynek csövei a fémes vadont megtestesítve élő sárga liánokként lógtak, fonódtak össze, vékonyak fúródtak a vastagakba, a vastagok némelyike pedig letámaszkodott a földre, s melyen a paplant helyettesítő vastag plédet puritán ágytakaró fedte. Jól karbantartott antik szekrény strázsált a fal mellett, az ablak közelében pedig két fotel és egy kerek reggelizőasztalka állt. Ahogy beléptek, Ella sietve vetkőzni kezdett, kettőt pördült, s máris teljesen meztelen volt. Legalább tíz év korkülönbség volt közöttük, de Ella asszonytestének domborzata úgy őrizte fiatalságát, mintha húszéves kora óta megállt volna benne az idő. Ami viszont Olivért kellemetlenül lepte meg, és valamilyen rossz ízűnek minősíthető érzést keltett benne az az volt, hogy Ella fanszőre ék alakú frizurára volt megnyírva. Ilyet még soha nem látott. Magába szállva konstatálta, hogy rejtett (legalábbis számára eladdig rejtett) divattal hozta össze a sors, amit bizonyára tetszeni vágyásuknak engedve követnek a nők. De kinek akarnak tetszeni? Kiknek és hol mutogatják magukat? Nem szólt semmit. Hagyta magát az ágyra húzni, ahol forrón ölelkeztek, szerették egymást.

S midőn már puha izmokkal pihentek, test a test mellett, megkérdezte Ellától, hogy amikor én nem vagyok itt, akkor mi van?- Ne félts engem, akkor is van valahogy.- Mikor voltál férfivel utoljára?- Egy hete. Annak a napnak a délelőttjén, amikor először nálam jártál.- Kivel?- A postással. Csomagot hozott, bejött aláíratni és itt maradt egy kicsit.

Eddig mindig azt hitte, hogy az anekdotákban szereplő kéjsóvár nők és a levélkihordó alkalmi összeborulása alaptalan kitaláció, aminek csak a sikamlós viccekben van létjogosultsága. Egy illúzióval megint szegényebb lett. Egy másik alkalommal egy aacheni zenészt emlegetett Ella, akivel a vonaton ismerkedett meg, majd a liége-i állomással szemben, a sarki sörözőben bepiáltak, s amikor teljesen kijózanodott, egy padlásszobában találta magát. Ella úgy beszélt szerelmi életéről, olyan szürkére fokozottan, mint a barátnőivel való moziba menésről. Olivérnek sok fejtörést okozott ez, a látszólag a természet rendjét követő, leegyszerűsített hozzáállás. Megint dédnagyapjánál lyukadt ki, aki szerint a nők ugyanúgy szeretnek szerelmeskedni és beszélni róla, mint a férfiak, de csak érett korukban válik ez számukra természetessé.

Amikor Herve-ben volt, gyakran meglátogatta Ellát, aki nagyon leleményesen mindig valamilyen új ruhafondorlattal lepte meg, olyan volt, mint egy szí24