Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11. szám - Papp Tibor: A varrónő
Madame Lulu rögtön kérdőre fogta, hogy volt, mint volt. Ugye, milyen helyes teremtés! A legszárazabbra fogott beszámolójában Olivér azt emelte ki, hogy a kávé után, bár kellemesen beszélgettek, nem nagyon maradhatott, mert próbára jövő asszonyokat várt a varrónő.- Nem elveszett asszony az, van munkája, nagyon szorgalmas és szépen dolgozik, csak férje nincsen - jegyezte meg kissé csípősen a nyomdász özvegye. Két nap múlva Liége-ben, az Egyetemi Könyvtárban, egy lexikont lapozgatva megakadt Olivér szeme egy kristályrács szerkezetének sematikus rajzán. Ez az! - mondta magának, egy kis átalakítással ebből hímzéshez használható mintarajz lehet. Talált egy másodikat is. Otthon megrajzolta mind a kettőt, pauszpapírra tussal kihúzta és örömében nagyokat kurjongatott. A becses rajzokat a hetedik mennyország belépőjegyeként őrizte, melyek minden ránézésre felfűtötték burjánzó képzeletét: mintha moziban látná, midőn a keskeny emeletes épület, melyben Ella lakik, piros mézeskalács házikóként kedveskedik édes nyoszolyával kettejüknek. Reggel a színes hímzésmintákkal terített első emeleti padlón fognak hemperegni, amitől másnapra olyan izomlázuk lesz, mint egy erős gimnáziumi tornaóra után a petyhüdt combú könyvmolyoknak, délben kirándulnak a második emeletre, csak azért, hogy más tájjal, más háttérrel egészüljön ki földre szállt paradicsomuk, este pedig olyan hangosan fogják szeretni egymást, mintha egy ötven tagú zenekar adná elő a szerelmes gügyögések rapszódiáját. A következő hétfőn egyetemi tennivalóinak befejeztével autóbuszra ült. Az aacheni út a Meuse folyót nyugatról védő, hegyes tetejű, piros téglás és fehér szegélyes belga házikókkal beépített alacsony dombokra mászik fel, és kacska- ringós kígyóbetűket rajzolva vezet a laposabb vidékre. Liege környékén összevissza púpok nőnek ki a földből, az út ezeket kerülgetve vezeti a buszt a lepény- szerűen elterpeszkedő külvárosokból kifelé, aztán egyik faluból a másikba. A Herve-t érintő járat majdnem a német határig, egészen Verviersig megy. Olivér mindig megilletődve buszozott ezen a vonalon, ugyanis ezen a sötétedés után sárga higanyfénnyel megvilágított aacheni úton érkezett meg 1957-ben Ausztriából Belgiumba, a traiskircheni menekültlágerből a liége-i egyetemi menzára. Herve-ben három megállója van a busznak. Neki a középsőn kell leszállnia, onnan öt percre van az özvegy nyomdászné háza. Igaz, hogy lassabb, mint a vonat, de megállója Liége-ben és Herve-ben is sokkal közelebb esik neki, mint a vasútállomás. Madame Lulu szokása szerint az ajtóban várta, s azzal fogadta, hogy félretett neki egy szelet süteményt, amit a szomszédasszony hozott. Másnap egész nap a laboratóriumban volt, csak este szaladt haza átöltözni. Szerencsére az özvegy nyomdászné házon kívül tartózkodott, így nem kellett neki hazudoznia arról, hogy hová megy. Hét óra után érkezett meg Ellához, aki melleit előnyösen kiemelő sötétkék csíkos selyemruhában várta, s akinek arcán, szemén, mozgásán látszott, hogy most még ünnepélyesebben asszony, mint volt egy héttel azelőtt. Hosszú vastag copfja fiatalosra lágyította az összbenyomást, s ezt a hatást még megtoldotta azzal, hogy kicsit ügyetlenkedő puha kezével megsimogatta Olivér nyakát. 22
