Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11. szám - Határ Győző: Morbus sacer
Határ Győző Morbus sacer „Les poc'ts n’aiment que teurs manuscripts" (Alfred de Vigny: Cliatterton) elkéstem én a szeretettel valakinek csak vittem elszöktek tapintatukban el- hidegültek tetemükben tíz körömmel kaparnám mind kik emlékeimbe vesztek de besugároznak még és vissza- visszasebeznek ó ha megújra ott állhatnék önzésem görcs rohanásán s én e szerencsétlenségem az ő szeretetiikben megmagyaráznám adósa vagyok ki nem ad ingyen de jaj ha önzésemre támad - démonom van segítség! ördög fíítözi szent nyavalyámat Közel fél évszázada, hogy ezeket a sorokat papírra vetettem. Bűnbánó töre- delemben fogant: fogadalmas vers volt, akár a fogadalmi templomok - hogy behúzom körmeimet, elzavarom ördögömet; hogy többé nem karmolok véresre senkit és nem ártok senkinek a szent betegség nevében, ami az irodalom. Fél napig? Fél percig se tartott, és már rájöttem, hogy azonosultam önzésemmel. Szervült. Az irodalom, orvosélettani terminusszal: egyik szplanchnikus szervemmé változott - zsigeri szervvé, ami nélkül az életet élni, folytatni lehetetlen. És ott folytattam, ahol elhagytam. megátalkodtam és benne maradtam a bűnben Szeretettel köszöntjük Határ Győzőt, a kitűnő költőt, írót, szerkesztőségünk régi barátját 90. születésnapján. 3
