Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 10. szám - Ember az erőterekben

nős, vad ötletekkel. Nem sok kárt okozol vele, idővel úgyis helyre tesznek. Az oktatásban nincs helye a szélhámoskodásnak. A megalapozatlan, a gyerekek életkori sajátosságait figyelmen kívül hagyó, újításként előadott próbálkozások nemzedékeket tehetnek tönkre, visszavonhatatlanul. Ezért is írtam nagy gonddal könyveimet, melyekbe több évtizedes oktatói tapasztalataimat igyekeztem belesűríteni.

Az otthoni vacsora után sétára indultam a környékünkön. Akkor még nem kellett attól tartanom, hogy a sötétben esetleg leütnek. A másfél órás séta alatt átgondoltam a következő könyvrészletet. Hajnalban a madarakkal keltem, nekiültem és leírtam az előző este megfontoltakat. Kézzel írtam, franciakockás papírlapokra. Egy nap úgy 5-6 oldalt. Amikor összeállt egy fejezet, odaadtam a lányoknak, legépelték. A könyv kéziratát először tanítványaim olvasták el a tanszéken: Tél Tamás, Sasvári Laci, Rácz Zoli. Az észrevételeiket utána megbeszéltük.- Milyen szakirodalom segített a könyvírásban?- Természetesen alaposan utánanéztem, hogy más ezt miként csinálja. Legtöbben az induktív tárgyalásmódot követték. Sokat forgattam Tamm orosz nyelvű könyvét, azután Sommerfeld és Becker munkáit.- A tankönyvet nem elég megírni, később állandó gondozásra szorul.- Ahogy mondod. Másfajta gondozást igényel egy monográfia és mást a tankönyv. A tankönyvön sok esetben nem csak a tudomány fejlődése miatt változtatnak. Időközben újabb módszertani fogásra, szebb tárgyalásmódra lelünk, amit beépítünk tankönyvünkbe.

Nemrég telefonáltak a Tankönyvkiadóból, hogy két könyvem újra elfogyott, utánnyomásán dolgoznak. Az Elektrodinamikának eddig hét kiadása látott napvilágot, a többi könyvem öt megjelenésnél tart.- Professzor úr, könyveidért nívódíjat kaptál. Gondolom, büszke vagy rájuk.- Azt hiszem, könyveimmel többet szolgáltam, mintha szép cikkekkel okozok szellemi gyönyört magamnak. Meglehet, akkor a tudományos ranglétrán magasabb fokon áll- nék, de a lelkem békéjéhez többet adott a négy egyetemi tankönyvem. Őket tartom legértékesebb munkáimnak.- Fejezzük be beszélgetésünket az emberi erőterekkel. Professzor úr, a fizikusok között sok a barátod, tanítványok sora becsül. Szakmai ellenfeleidről kevesebbről tudok. Hirtelenjében csak három jut eszembe.- Kire gondolsz? Mondd a neveket!- Jánossy Lajos, Marx György és Gyarmati István.- Mindegyikükkel voltak összetűzéseim, ez igaz.- Az idő elszállt, de arra még kíváncsi lennék, mitől romlott meg két egykori jó barát, Marx György és Nagy Károly kapcsolata?- Jó, ezt még elmesélem.

Világvonalaink az Eötvös Loránd Tudományegyetemen kerültek közel egymáshoz. Említettem, egyszerre léptünk az elméleti fizikai tanszék oktatói közé, barátok, majd komák lettünk: Gyurka elsőszülött fiának keresztapja vagyok. Evekig közös szobában dolgoztunk. Szegények voltunk, de lelkesek, hittünk munkánk értelmében és fontosságában. A tudományos kutatómunkánkat is együtt kezdtük, ugyanabban a témakörben. Gyakran mentünk együtt gyerekeinkkel az Állatkertbe, hajókirándulásra a Balatonon, Kököjszit és Bobojszát meséltünk nekik az arácsi parton, Gyurkáék nyaralójában.

Jól emlékszem annak előzményeire, hogyan került ő az atomfizikai tanszékre. A Vígszínházban ünnepi megemlékezést tartottak Budapest felszabadulásának 25. évfordulóján. Meghívtak az elnökségbe. A szünetben Aczél György Óvári jelenlétében megkérdezte tőlem, ki lehetne az atomfizikai tanszék vezetője. Jánossy Lajos egyeduralkodó helyze99